Cikk megosztása
Február végén jelentette be a kormány, hogy összesen egymilliárd forintot oszt szét a falusi sörözők-borozók között, amelyek így fejenként maximum 3 millió működési támogatást kaphatnak.
A 3 milliós támogatás híre pillanatok alatt elterjedt, a program sikere nem vitatható. Ki lenne az a vidéki kocsmáros, aki ha jogosult rá, ne pályázna a 3 millió forintért, amelyet voltaképpen bármire (fejlesztésekre, de akár csak a működés finanszírozására is) elkölthet?
A programot a kormány azzal indokolja, hogy a „kiskocsmák kulturális és közösségi helyszínnek számítanak”, ezért közösségmegtartó erejük van. A jelenlegi támogatással, és annak körülményeivel viszont félő, hogy épp a lényeg vész el: nem beszélünk a kocsmák lehetséges jövőbeli funkcióiról. Ám ha nem tisztázzuk ezeket, a jelenlegi támogatás tényleg csak néhány hónapnyi túlélést biztosító gyorssegély marad, nem valódi megoldás.
Nem az alkoholról szól!
A kocsmafejlesztési program ötlete eredetileg a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének és a nagyüzemeket képviselő Magyar Sörgyártók Sörszövetségének közös agyszüleménye volt, azzal a céllal, hogy megmentse a rohamosan fogyatkozó vendéglátóhelyeket. Elképzelésük szerint újra kell gondolni a magyar kocsma funkcióját és meg kell találnia a helyét a település fejlesztése szempontjából, tehát az ötlet a közösségi életnek olyan segítése, amelyből persze az italgyártók is profitálnak.
És épp ez a pont, ahol a legtöbben beleállnak az ötletbe: az egészségtudatossággal nem fér össze az alkoholfogyasztás, sőt, annak a propagálása káros – mondják. Az alkohol fogyasztásának egészségügyi kockázatait kár lenne tagadni, azonban nem lehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a tapasztalatok azt mutatják: amit a kocsmában nem isznak meg az emberek, megisszák máshol.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010 óta a felére esett Magyarországon az italmérések és szórakozóhelyek száma, mégsem fogy lényegesen kevesebb alkohol. A kistelepülések lottózói és dohányboltjai előtt megivott ital hatása az egészség szempontjából ugyanolyan, ám ha ezeket igazi vendéglátóhelyeken fogyasztanák el az emberek, kulturált keretek között, valódi közösségi élmény lenne a sörözés/borozás. A káros élettani hatásokat így ellensúlyozná a szocializáció, a kapcsolatteremtés és a helyi közösségek működése.
Az Európai Sörgyártók Szövetsége szerint egyébként a mérsékelt alkoholfogyasztás összeegyeztethető a kiegyensúlyozott életmóddal. De ki mondta, hogy kocsmában csak alkoholos italok fogyaszthatók? Épp a söripar jár az élen az ‘mentes alternatívák kifejlesztésében.
Kocsma, mint közösségi tér?!
A fentiek fényében át kellene gondolni a kocsmák helyzetét, és valódi társadalmi párbeszédre lenne szükség arról, milyen szerepet tud betölteni a kocsma egy-egy közösség életében. Meg kellene beszélni, mit jelenthet „a kocsma, mint közösségi tér”.
Mintákat bőven találni Európában. Ausztriában kocsmákban próbál egy csomó vidéki zenekar. Nagy-Britanniában a generációk közötti párbeszéd helyszíneként hivatkoznak a pubokra, Írországban még útmutatót is ad a Drinks Ireland a vállalkozóknak arról, hogyan kell egy kocsmát működtetni úgy, hogy a településnek értéket adjon, és mi lesz az, amitől több lesz az adott vendéglátóhely, mint egy ivó. Németországban és Csehországban jól látszik, micsoda hozzáadott értéket képvisel, ha ételt is kínál egy-egy söröző.
Támogatást pedig csak az után szabadna adni egy-egy intézménynek, hogy meghatározzuk, mit várunk érte cserébe. Mert a mai magyar kocsma sok helyen csak egy sivár ivó, míg az angol, ír, német, osztrák vagy cseh földön a helyi közösség büszkén emlegetett, vendéglátó közösségi tere.