Cikk megosztása
Vakteszten estünk neki a hazai sörkínálat – méltán – legkevésbé becsült szegmensének, hogy kiderítsük, melyek a legalsó polc sztárjai. Avagy, tud-e valamit az Arany Korsó, amit az Arany Fácán nem, és mi az, aminél már nincs lejjebb?
Nagyjából 3 százalékos alkoholtartalomtól és mindössze 200-250 forint/doboz környékéről indul a hazai olcsóláger kínálat. Ez az ár már önmagában sejteti, nem kell különösebb élvezeti értékkel bíró termékekre számítani ebben a szegmensben, amely nem létezhetne a High Gravity Brewing néven ismert technológiai trükk nélkül.
A piacon megtalálható sörök jelentős részben készülnek ezzel az eljárással, amelyet pont arra fejlesztettek ki, hogy segítségével az előállítási költségeket minél alacsonyabban lehessen tartani. Lényege, hogy az eredetileg piacra kerülőnél magasabb Balling fokú sört készítenek, amelyet az erjedést követően sörfőzővízzel hígítanak vissza. Néhol az is előfordul, hogy ilyen „láncban” több sörmárkát is előállítanak: a kevésbé higítottat jobb minőségűnek, a vizesebbet „gyengébbnek” gondolja a fogyasztó.
Az alsópolcon elég gyakori különben, hogy egy „márka” különféle erősségű kivitelben is megtalálható. Az Arany Korsó 3,0 és 4,0 százalékos formában is jelen van, és Arany Fácánból is létezik a sima és a „Kakas”, amely magasabb alkoholtartalmú termék. Persze az ebbéli változatosság királyai a nagy szupermarket láncok különféle, leginkább németesen csengő nevű sörei, amelyekből jópárféle kivitel kapható, az igen alacsony alkoholtartalmútól olykor egészen a „strong” kategóriáig.
11+1 büntető korty
Ezekből hajtottunk fel jópárat Vásárhelyi István sörgasztronómussal (Sörbúvár) az utóbbi hetekben egy teszt kedvéért. Célunk nem az alacsony minőségű termékeken való élcelődés, sokkal inkább az volt, hogy megnézzük, akad-e ezek között olyan, amelyet – ha nem is teljesen jó szívvel, de jobb híján – ajánlanánk bárkinek is.
A teszten jókora segítségünkre volt Miksa Kende (Etyeki Sörmanufaktúra) és Mátyus Tamás (Unity Brewing), akik sörfőzői oldalról, szakmai meglátásaikkal segítették a kóstolást, köszönet érte!

A kóstoláson az alábbi sörök vettek részt:
- DEEP világos sör 3% (Lidl)
- Arany Korsó 3% (Penny Market)
- Arany Fácán 4%
- Rastinger világos sör 4% (Tesco)
- Arany Korsó 4% (Penny Market)
- Löwenbräu Lager 4%
- Steffl Bier 4,1%
- Karlskrone Schankbier 4,2% (Aldi)
- Kőbányai 4,3%
- Karlskrone Lager 4,5% (Aldi)
- *Primator Premium 5%
- Argus Lager 5% (Lidl)
*a Primator természetesen nem illik a mezőnybe, nem az alsópolcos kategória képviselője, de nagyszerű viszonyítási alapnak bizonyult.
A sort természetesen folytathattuk volna további finomságokkal, de a célunk az volt, hogy a legkönnyebben hozzáférhető termékek képezzék a vizsgálat tárgyát.

Összességében egyébként az történt, amire számítottunk: nagyon világos, többnyire egészen habnélküli lágereket kóstoltunk, néha extrém minőség- és ízbeli problémákkal, hibákkal. Sokat elmond a mezőnyről, hogy a maximális pontszám, amelyet adhattunk egy-egy tételre, 10 pont volt, mégis 5 pont alatti eredménnyel simán a képzeletbeli dobogóra lehetett kerülni. Ráadásul sajnos a Primátor sem teljesített kimagaslóan.
Lássuk hát, melyek a dobogós helyezettek!
Amennyiben a Primatort versenyen kívüli versenyzőnek tekintjük, a Karlskrone Schankbier futott be a harmadik helyre. Ehhez mindössze annyi elég volt, hogy szabályos, aranysárga lágernek látszott, amelynek habja is van. Totálisan semmitmondó tétel, büntető, édes utóízzel és némi komlókeserűvel, amelyek nem állnak össze különösebb élménnyé.

Ha viszont a Primator Premiummal is indulóként számolunk, az a képzeletbeli dobogó harmadik fokára érkezett be. Bizony nem tennék ezt az eredményt a derék csehek az ablakba! Érezhetően malátás testű, korrekt megjelenésű sör ez is, de a fáradt észteres, komlós utóíz nem tett jót a tétel megítélésének, pedig a szavatossági idő lejárta még jóval odébb volt.
Az „ezüstérmes” sörrel kapcsolatban az első lejegyzetelt gondolat a következő volt: „miért van ilyen gyümölcsös illata?”. A teszt során felfigyeltünk rá, hogy az olcsó lágerek nagy részénél használnak olyan élesztőt, amely észterességet, szokatlan gyümölcsös jelleget kölcsönöz az italnak. A Kőbányaiban ezen kívül van egy kevés maláta-komló harmónia, és a koncepció is nyakon csíphető. Minél hidegebb, annál vállalhatóbb, de vigyázz, ha picit is megmelegszik, gyorsan romlik a helyzet!
Jókora meglepetést okozva, az első helyre a Steffl futott be. A Heineken Hungária márkája még a vállalható szinten hozza a mezőny szinte egészére jellemző kartonos illatjegyeket, de némi testtel is kárpótol a sör. Furcsaság, de itt erénynek kell tekintenünk a tétel totális semmilyenségét. Utóíze, saját karaktere, jellegzetessége lényegében nincs. És ez bizony az előnyére válik!
És, hogy melyik bizonyult a legrosszabbnak?
A 3 százalékos Deep-pel nem lehet mit kezdeni. A Lidl legolcsóbb sörének meghökkentően keserű, orvosságos illata, roppant vizes, jellegtelensége nehezen tolerálható. Tényleg, semmi pozitívum nem jegyezhető fel vele kapcsolatban. Jobb, ha mindenki messziről elkerüli!
Köszönjük a helyszínt az Unity Bar & Brewerynek, ahol egyébként a fentiekkel szemben szuper söröket kóstolhatsz! 🙂