Cikk megosztása
Pastry porterek, sportérték nélkül – nagyjából így foglalható össze a Beertenders első három tétele: a Black Forest, a Spiced Biscuit és a Créme Brülée. És hogy miért nulla a sportérték? Mert minden sör ugyanaz, csak az ízesítő szirup más.
Szóval voltaképpen arról van szó, hogy ha megveszed a megfelelő ízű Monin szirupot, meg a The Beertailor Porterét, te is ki tudod kutyulni a Beertenders söröket, épp úgy, ahogy One Beer Szilárd és Winkler Róbert tette itt.
A Beertenders tehát az ő közös márkájuk, és ezzel majdnem minden poént le is lőttünk a dologgal kapcsolatban, kivéve, hogy nagyjából 150 féle ízben gyártanak Monin szirupokat, itthon pedig kábé 100 fajta szerezhető be a Panna Cocktailon keresztül, amelyhez egyébként a The Beertailor is tartozik. Szóval, ha sikeres lesz ez a projekt, bőven lesznek még lehetőségek… 🙂
Első körben 500-500 doboz készült, a már említett háromféle ízben. Az alap pedig tehát minden esetben a The Beertailor Porter, ami különben egy egészen visszafogott kis sör addig, amíg nem kerülnek bele mindenféle szirupok. Egészen harmonikus csokis, kávés, malátás illata van, és mindez remekül köszön vissza az ízében is. Alkohol tartalma pedig mindössze 4,4 százalék, vagyis alapesetben nagyszerűen fogyasztható.
De most inkább nézzük mi van, ha megkapja a szörpiket!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kezdjük rögtön a Spiced Biscuittel! Itt a Speculoos nevű, belga keksz a lényeg, vagyis az őt utánzó Monin Speculoos szirup, amely természetes aromákkal, köztük fahéj aromával replikázza a szóban forgó sütit. Nos, a Monin termékek mindegyikére igaz, hogy illatban megdöbbentően képesek hozni azt, amit hozniuk kell, és itt sincs ez másképp. A dolog az ízben csúszik általában el, és itt is eleinte csupán a kegyetlen édesség az árulkodó.
Kevésbé egyértelmű a Créme Brülée, amely az előzőek után nem meglepő módon Créme Brülée sziruppal van ízesítve. A vaníliás-karamellás édességet alapból nehéz tuti módon elkészíteni, sörbe integrálni pedig több szempontból is problémás. Persze szirup segítségével nem nehéz, csak egy mérőedényre, kiskanálra és megfelelő, keverő mozdulatokra van hozzá szükség. A pohár keményen ontja magából a vaníliát és valahonnan mintha került volna bele egy jelképes mennyiségű fanyarság is, így talán kevésbé pusztítóan édes, mint az előző.
Cukor, víz, koncentrált meggylé, természetes aromák… A legjobban a Black Foresttől féltem, mert ha a Moninban lévő meggy aromák AZOK a meggyaromák, akkor voltaképpen megérkeztünk a Cherry Brandyhez, a Márka Meggyhez és a kétezres évek, aromákkal megtolt, „kézműves belga meggyes” söreihez. Miután pedig a Moninnak van Cherry Brandy likőrje, remegő kézzel mertem csak kinyitni a dobozt. Szerencsére a csoki és persze a porter sok mindent eltakar a dolog „meggyességéből”, de ha ezt a sört választod, azért az a biztos, ha édes emlékeket őrizel a mondjuk Piroska meggyszörpről is.
Ki gondolta volna, 2022-re eljutunk oda, hogy egy alkalmi gerillaformáció gyárt le olyan gegsöröket, amelyeket már a nagyüzemek közül sem mer mindenki megcsinálni. Vagy ha meg is csinálják, épp annyira igyekeznek eltitkolni a valódi összetevőket, amennyire One Beer Szilárd és Winkler Robi kitették őket az ablakba.
A Black Forest, a Spiced Biscuit és a Créme Brülée pedig szinte biztosan könnyeket csal majd a fogyasztók szemébe. Már csak az a kérdés, hogy kinek lesznek ezek örömkönnyek. 🙂