Cikk megosztása
Sopronban egy fal bontása közben akadtak rá egy Soproni Alpesi sörösüvegbe eltett üzenetre, amely évtizedek óta pihent a falban. De mi lehet az a Soproni Alpesi, és vajon mennyibe került 1988-ban?
„Épp egy 60×60 centis lyukat véstünk ma a falba egy új elosztószekrénynek, amikor egy üregből előkerült egy régi sörösüveg: Soproni Alpesi volt benne, amiről még soha nem hallottunk” – írják Facebook oldalunkon a Soproni Villanyszerelők. „Félelmetes belegondolni, hogy míg mi kijártuk az általános iskolát, bóklásztunk a VOLT fesztiválon, vagy épp regisztráltunk az IWIW-re, addig ez az üzenet várta a sötétben, hogy ma megtaláljuk” – folytatódik a poszt.
A megtalálók jól körbefotózták az időkapszulát, majd némi kiegészítéssel visszatették a falba, mi pedig igyekeztünk kideríteni, mi is lehet az a Soproni Alpesi, hiszen nem csak a megtalálók, hanem mi sem hallottunk még róla.
Egy vendéglő számára palackozták volna?
A nyomozást természetesen az interneten kezdtük. Első kutatásra az egykor a Lővérekben működő Alm, később Alpesi vendéglő volt a „gyanusított”. A vendéglő a XIX. század végén kezdett működni Sopronban, és igazi kulthely volt a helyiek körében. Annyira autentikus volt, hogy állítólag az ’50-es évek elején rendszeresen szólt sramli zene, és németül énekeltek a zenészek.
Később lett csak Alpesi a neve, ám a helyiek szerint akkor már túl volt a fénykorán. Az Alpesi nem ennek a vendéglőnek volt a söre, pláne, hogy akkoriban még nem volt divat, pláne palackban saját sört forgalmaznia egy helynek.
A Soproni Alpesit nem sokkal azután kezdték készíteni, hogy megszűnt a Söripari Vállalatok Trösztje, így a soproni gyár önálló jogi egységként kezdett működni. Az újdonság 1983-ban jelent meg a piacon. Sajnos sok információ nem áll rendelkezésre róla. Az egészen biztos, hogy alsóerjesztésű sörről beszélünk, hiszen technológiailag akkoriban nem jöhetett más szóba Sopronban (sem). A tippünk pedig a világos sör lenne, de az Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum kiállításának anyagában így emlegetik többek között ezt a terméket is: „Az államosított gyárakban a legfontosabb szempont a termelés növelése, az általános sörhiány leküzdése volt. A Kinizsi és a Kőbányai világos szinte egyeduralkodóvá vált. A világos választékot a Hungária, Rocky Cellar, Mátyás, Zsiráf, Alpesi, Bástya, Pannónia és Borsodi egészítette ki. A barna sörök – Nektár, Porter, Bak, Alpesi, Borsodi Barna és Rákóczi – ritka különlegességnek számítottak.”
És ha már különlegességek, nézzük csak, mi minden készült az Alpesin kívül még Sopronban a ’80-as években!
Az Alpesi 1988 májusában egyébként 15 forint 50 fillérbe került. Az üveg betétdíja 2 Ft volt.
