Cikk megosztása
Az egész magyar sörforgalomban szinte minden ötödik eladott sör valamely nagy áruházlánc sajátmárkás terméke. A dobozokat és címkéket vizsgálva azonban ritkán derül ki, honnan is származnak ezek a sörök. Utánanéztünk.
A sajátmárkás sörök forgalma 2019-ben Magyarországon meghaladta a 18 milliárd forintot, mennyiségben kifejezve pedig több mint 63 millió litert tett ki. A Nielsen kiskereskedelmi indexe szerint az egész hazai kiskereskedelmi sörforgalomnak immár 18 százalékát teszik ki ezek a termékek, így a nagy hazai sörgyártók után egyre komolyabb piaci szereplő az Aldi, a Lidl és a többiek.
Ezek a sörök leginkább német, cseh és lengyel importból származnak, és feltűnően olcsók.
Árban verhetetlenek
A sajátmárkás sörök feltűnő árelőnyének okairól ebben a korábbi cikkünkben írtunk.
Összefoglalva: Magyarországon az elsődleges forgalmazó, vagy gyártó kötelezett egy termék jövedéki adójának megfizetésére. Ha egy kereskedelmi lánc itthon gyártat saját márkás terméket, akkor azt jövedéki adóval terhelt áron tudja megvenni a magyarországi gyártótól. Ha viszont nemzetközi szereplőként, az unión belülről hozza az országba, jövedéki adó nélküli, nettó beszerzési áron jut hozzá. Ez azt jelenti, hogy egy 4 százalékos sört a kereskedelmi lánc kb. 60 forintért vesz meg a cseh vagy lengyel gyártól, a jövedéki adó pedig több mint 30 forint dobozonként. De a számolgatás végén az jön ki, hogy az uniós beszerzési ár, a Magyarországon gyártott sörének csupán a kétharmada, mert a multi már akkor is képzett nyereséget egy doboz sörön – tehát nem beszerzési ár alatt értékesíti, vagyis a törvény szerint jár el –, ha alig 130 forintért teszi ki a polcra, hiszen kimutatható, hogy a beszerzés csupán 0,17 euró – kb. 60 forint volt.
További közös ezen termékekben, hogy esetükben nem könnyű rájönni, pontosan ki is a gyártójuk. Sőt, az alábbiakban látni fogjuk, hogy egy-egy kereskedelmi lánc saját márkáinak különböző fajtáinál a gyártó igen változatos lehet.
Akarjuk tudni?
A sajátmárkás söröknél a fogyasztók egy részének visszatérő panasza, hogy nincs feltüntetve a csomagoláson a termék gyártója. Igaz, épp ezeknél a termékcsoportoknál figyelhető meg, hogy a vásárlók egyszerűen az áruházlánccal azonosítják az árucikkeket, illetve csupán az ár miatt döntenek mellettük, magyarul kevésbé tudatosan vásárolnak, nem böngészve a sörösdoboz „apróbetűs” részét.
Az, hogy nem írják rá a sörre a gyártóját, jó lehet az áruházláncnak és a beszállítónak is. Az áruházláncnak azért, mert könnyedén lecserélhetővé válik a gyártó partner, utóbbinak pedig azért előnyös, mert a sajátmárkás sör roncsolhatja az „igazi” márkát. Hiszen ha a sajátmárkás termék jó minőségű, a fogyasztó azt részesíti majd előnyben a gyártói márkával szemben, de a legnagyobb probléma akkor van, ha a két termék volteképpen azonos, mert ilyenre is van példa – mutat rá az Agrárgazdasági Kutató Intézet tanulmánya. És folytatható a gondolatmenet: ha a sajátmárkás nagyon silány minőség, a gyár szempontjából jobb, ha a fogyasztók nem tudnak arról, hol főzik.
Szóval, honnan is jönnek ezek?
Mivel a fent említett okok miatt a gyártók bármikor változhatnak, cikkünk egy pillanatnyi állapotot rögzít, igaz, az áruházláncok és beszállítók számára is kényelmes, hogyha egy jól működő kapcsolat minél tovább tart. Tehát feltételezhetjük, hogy az alábbi gyártói rendszer nem változik hétről-hétre.
Lidl
A lánc legismertebb saját sörmárkája az Argus. Itthon jobbára a dobozosokkal találkozik a fogyasztó, de töltik ezeket mindenbe, műanyag palackba és üvegbe is – sokszor attól függően, hol készül, illetve milyen piacra szánják. A származási ország pedig lehet cseh, lengyel és német is.
A sima 12-es, a Maestic, a 10-es „Original” és az alkoholmentes mind-mind a dél-csehországi Protivínben működő Platan Sörgyárban készül. Csakúgy, mint az ugyancsak Lidl termék Deep sörcsalád tagjai. Az Argus 14 „Specialt” és a 16-os „Strongot” pedig az itthon szintén ismert nevű Konrad Sörfőzde állítja elő, az észak-cseh Liberecben.
Szintén a Lidlben kapható az Edelmeister fantázianevű sör is, amelyet már Lengyelországban készít a Van Pur, ami egy igazi sajátmárka beszállító óriás, összesen öt jókora sörgyárral, évi 4 millió hektoliteres termeléssel. (Jobbára azokban a gyárakban főzik a Tescoban kapható sajátmárkás söröket, így a De Helder elnevezésű sörcsalád tagjait is.)
Penny Market
Június végi, felderítő utunkkor a Penny Marketben is feltűnt a fent már említett Edelmeister, amely ezek szerint nem saját márkaként fut az áruházakban. A gyártó Van Pur nem is bízza a véletlenre a csomagolást, az összetételt és a kötelezően feltüntetendő információkat a magyar mellett angolul, lengyelül, olaszul, csehül, szlovákul, spanyolul, horvátul, szlovénul, szlovákul, lett nyelven, litvánul, szerbül, oroszul és kínaiul is olvashatjuk a dobozon.
A Pennyben Edelmeisterből van barna láger és IPA kiadás is, mindkettő szintén Lengyelországból érkezik, csakúgy, mint a kifejezetten magyar piacra gyártott dobozos Arany Korsó, amiből 4 és 4,5 százalékos is kapható.
Hogy végképp „változatos” legyen a kínálat, a Pennyben lehet megvenni az Adelskronen márka néhány képviselőjét is. Egy „Premium Pils” és egy német búzasör verzió mellett egy grapefruitos radlert is láttunk tőlük. Ezeket mind a délnémet Oettingen in Bayernben működő Oettinger Sörgyár gyártja, amely kifejezetten az olcsó sörökre specializálta magát.
Aldi
Az Aldi látszólag úgy van vele, hogyha lehet gyártatni egy cégnél, nagyon olcsón, minek variálni. Náluk a Berg König az, ami a Lidlnél az Argus. Létezik belőle 3,0 százalékos, 4,9-es, barna és Marzen is. Ezek egyaránt a lengyel Van Pur gyártmányai, vagyis az évi 1.4 millió hektolitert termelő, kelet-lengyelországi Rakszawa sörgyárában készül, vagy valamelyik „kisebb” üzemben – Łomżaban, Zabrzeben, Koszalinban vagy Jędrzejów városában.
Ugyenez a helyzet az ugyancsak Aldi termék Sixtusbrauval is. A Karlskrone nevű sörök viszont igazi német főzetek, egyenesen Drezdából, a Feldschlößchen Sörgyárból érkeznek, ha nem éppen a frankfurti Frankfurter Brauhausban készülnek.