Szerbiában gyenge a lekvárlobbi: az országban termett szilva mintegy 70 százalékából készül párlat, amely most fel is került az UNESCO szellemi világörökségi listájára.
Az UNESCO a szilvaalapú párlat hagyományos elkészítési módjának tudását, valamint a fogyasztásához kapcsolódó társadalmi gyakorlatot, annak kultúráját sorolta a listára.
A szilvapálinka nemcsak Szerbia, hanem az egész térség ismert itala, ám Szerbiában nemzeti italnak is tartják, jellegzetes sárga színe, amelyet a tölgyfahordóban való tárolás miatt kap, pedig megkülönbözteti más országok pálinkáitól. A sljivovica Szerbiában minden háztartásban jelen van.
Az országban évente mintegy 400-500 ezer tonna szilvából készül sljivovica. Lesz belőle gyenge, 5-10 százalékos párlat, amelyet sumadijai teának hívnak. Készül emellett belőle erősebb is, amelynek erőssége régiónként változik, és 40-től 70 százalékos alkoholtartalma is lehet.
A sljivovicát pálinkáspohárból, vagy kifejezetten a nemzeti ital fogyasztására alkalmas kis üvegből, fityókból isszák.
Az UNESCO szellemi világörökségi listájára évente csaknem száz új jelölt kerül fel hosszú pályázat után, amelyeknek először a nemzeti örökségi nyilvántartása kell bekerülniük, majd az adott ország kormánya mutathatja be őket az UNESCO illetékes bizottságának.
