A középkori kolostorokban élő szerzetesek szigorú napi és naptári rutin szerint éltek. Jelmondatuk az „Imádkozz és dolgozz” volt, és gyakran böjtöltek. Az előírások szerint azonban „a folyadék fogyasztása nem töri meg a böjtöt”. A kolostorok nagy részében épp ezért főztek sört, és épp ezért lett a sör a „folyékony kenyér”.