A középkor óta használt söröskorsók jellemzően kerámiából, ónból vagy ezüstből készültek, és gyakran tetővel is rendelkeztek. Az uralkodói, vagy egyházi méltóságok rendelkezésére különlegesen díszített, elegáns korsók szolgáltak.
Az üvegpoharak valamikor a XIX. században kezdtek elterjedni, és visszaszorítani a cserép, vagy fa korsókat, kupákat. Az üveg jelentős marketingértékkel is bírt, hiszen látni lehetett benne az ugyancsak akkoriban megjelenő világos és szűrt söröket. A jellegzetes söröspoharak alul keskenyek, felül szélesek voltak. A poharakat lásd itt.
