Cikk megosztása
Nekem is fáj a büntető szóvicc, de van rá mentségem: a Budapest Beer Weeken idén a sour hullámra feküdtem fel, kíváncsi voltam mit mutat a kraft, ha nem kesernye, hanem savanya.
„Never go full craft” ez volt idén is a Budapest Beer Week szlogenje, ami persze, jópofa, de ha van sörös esemény, ahol egészen koppanásig tolt a kraftkar, akkor az éppen ez. Még mielőtt: ez nem baj. Minőségi sörös rendezvény, ahol aki akar, cuppoghat a New England IPÁn, aki meg akar, tolhatja a pilzenit literes korsóból, van nem egy, nem kettő. Ebből viszont talán nincs is másik. Ide tényleg az jöjjön, akit már beszippantott a maláta sötét oldala, hiszen egészen sajátos dolgokkal fog szembesülni:
Az alsóerjesztésű sörök a BPBW-en olyanok, mint a jeti, vagy a Loch Ness-i szörny: mindenki hallott róluk, többen állítják, hogy látták már, de bizonyíték a létezésükre szinte nincs is. Összesen talán ha 4-5 féle ilyen típusú sörrel találkoztam a több, mint százból. Pale Ale, Stout, Gose, Bock, Barley wine, Imperial, és ezeknek a Sour verziói, főleg ilyesmivel találkozhatott a fogyasztó.
Feltűnt az is, hogy a gyümölcs gyakorlatilag egyenrangú partnere lett a komlónak, malátának, szerintem több sörben volt, mint amennyiben nem. Mindenféle fajta, mindenféle módon: hol utólag beleáztatva, szárítottan, vagy velőként, hol a sörrel együtt erjesztve. Elsősorban piros bogyósok, főleg az áfonya és a málna, illetve az egzotikusak: mangó, papaja, guava, marakuja. És nem csak a gyümölcsök, különböző fűszerek, fűszernövények is rendszeresen jöttek szembe, vanília, kakaóbab, citromfű, rózsabors például.
Két másik vendéghozzávalót kiemelnék még. Az egyik a kávé: ha van most trend a kraftsör készítésben, akkor az a kávé különböző felhasználása, illetve a kávéíz különböző módokon történő belevarázsolása a sörbe, meglepően változatos az eredmény.
A másik a bor, illetve a szőlő. Ezzel nálunk például a Monyo próbálkozik már egy ideje, illetve most épp a Reketye is készített ilyet, de más országok főzdéi is játszanak azzal, hogy akár a bor törkölyét felhasználva, akár cefrével másoderjesztenek, illetve kvázi fűszerként használják a kész bort. Itt már szó sincs sima fűszerezésről, ez egy teljesen külön kategória, annyira más ízvilágot képviselnek.
Kicsit ehhez kapcsolódva, de nem feltétlenül csak ide, sok sör kapott fahordós érlelést. Akadt, aki még ezt is tudta ragozni, használt konyakos, sherrys hordókat használva próbált új ízjegyeket csempészni a sörbe.
Végül pedig két olyan ízjegy, amivel a borászok azóta küzdenek, amióta az eszüket tudják: a brett és a savanyú. Az elsőért a Brettanomyces nevű mikroorganizmusok a felelősek, miattuk lesz a cabernet olyan jó istállószagú. A savanyúságért pedig elsősorban a Lactobacillusok, akik a tejsavképződést intézik. Borban csak nagyon kis mennyiségben szeretjük őket, ha egyáltalán, sörben viszont egy kicsit talán határozottabban engedhetik el magukat.
Az volt a tervem, hogy a rendezvényen külön figyelmet fordítok ezekre a sörökre, mármint a sour típusúakra, azokon belül is elsősorban a sour ale-ekre, mint a kategória legnépszerűbbjeire. Sörök ezek-e még egyáltalán, vagy már csak az alapanyag ugyanaz, és mit tudnak, ami miatt ekkora a népszerűségük a kraftvilágban.
Spoiler: ráéreztem. Megjegyzem, jó alany vagyok ehhez, borban is szeretem a menetmetsző savúakat, a kovászos uborkáról is leiszom a levet, úgyhogy viszonylag gyorsan beálltam erre az ízvilágra. Általános tanulság nincs, sok esetben, különösen a Pale Ale-ek esetében működik, hogy ha frissítő hatásra vágyom, de nem akarok szárító keserűséget, akkor a savanyú egy tök jó alternatíva, de sok esetben egyszerűen csak egy más kategória, nem jobb vagy rosszabb, más. Az elején még úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy örülök én ennek a feladatnak, de a második-harmadik kóstoló után már fel sem merült bennem, hogy ne élnék így is teljes gasztroéletet. Tulajdonképpen jól ki is szúrtam magammal, mivel úgy gondoltam, első a kötelesség, lekóstoltam annyi sour-t, amennyit csak bírtam, aztán mikor elég lett, mentem a többire – vajon mennyire éreztem az ízüket? És nem voltam elégedetlen így sem, annyi sörélmény ért.
Sokkal egyszerűbb, ha leírom az öt kedvencemet, természetesen igyekeztem úgy válogatni, hogy különféle kategóriát képviseljenek. Nincs sorszámozás, különféle kedvencek, különböző szempontok alapján:
Fehér Nyúl: Rafa – Farmhouse Sour IPA 6,8% ABV, 48 IBU (Magyarország)
Jó értelemben vett egyszerű sör, ebben az esetben nem a buta szinonimája, hanem hogy nincs benne titok, mint egy olyan akciófilm, amiben minden a szokásos panelekből készül, mindent tudunk előre, de zseniálisan jól szórakozunk. IPA, kis citromhéj, kis laktóz, minden komponensét érzi az ember, és minden pont annyi, amennyi kell.
Bakunin: Overcrushed Sour Fruited Ale 4,5% ABV, 10 IBU (Oroszország, Szentpétervár)
Marakujás, málnás sour ale, mind közül a legcsajosabb, amiket kóstoltam, aki nem szereti a kesernyét, annak ez a tökéletes, könnyű, nyári sör. Az a fajta ital, amit ha randin kikérünk, egyikünknek sem kell kompromisszumot kötni a másik kedvéért.
Letra: Vila Verde, Spontan Blueberry Sour Fruited Ale 7% ABV, 15 IBU (Portugália)
Áfonyás ale, de ha azt hiszed, hogy jön a finom gyümölcsös édesség, tévedsz. Full szikár, savanykás-kesernyés, és így kapod meg az áfonyaízt, szépen tisztán, intenzíven.
Brewdog Overworks: Electric Blue Sour Fruited Ale 7,2% ABV (Egyesült Királyság, Ellon, Aberdeenshire)
Levendulával, áfonyával készült, foeder hordóban (nagyméretű, sörös fahordó) érlelt sour ale. A savanyú és az áfonya elsőre meghökkentő, de másodpercek alatt rááll az ember orra, és egy rafinált, nagyon szép teás illattá változik. Ízben pedig, noha fahéj nem került bele, mégis mint nagyanyám mézeskalácsa, olyan.
Weldwerks: Neapolitan Ice Cream Sour Ale, 4,7% ABV (USA, Colorado, Greely)
Jégkrémes Ale. Viccesen hangzik, aztán beleiszol, és úristen. Mintha egy házibuliban, mivel akkor éppen jó ötletnek tűnik, az éppen kizabált vegyes jégkrémes dobozba beleöntenék egy pohár ale-t és úgy innám ki a belőle. Csak azért nem fogd meg a sörömet kategória, mivel szükséges hozzá a sör. Kakaóbab, vaníliarúd és epervelő hozzáadásával készült ez a szörnyeteg, ami mégis működik.
Ezen felül még számos élmény ért, egy biztos, nem úgy kullogtam el, mint a mesebeli róka, hogy utálom a savanyút. Aztán lassan jöhet a sós is!
