Levante Budapest – Közel-Kelet, de közel vagy

Írta: Kovács Bálint

2020-10-27 | 06:54 Magazin

Fotó: Levante Budapest Facebook

„Távol-Kelet, de távol vagy, Közel-Kelet, de közel vagy” énekelte Müller Péter Sziámi kényelmetlenül sok évvel ezelőtt, és bizonyos értelemben igaza is van, ami ott történik, az mintha a szomszédban történne. Sokan már nyaralni is úgy járnak oda, mintha a Balatonra, vagy a horvát tengerpartra ugranának le. De mit látunk itthon a régió gasztrójából, már ha a döneres, kebabos büféktől eltekintünk?

Először is, tegyük tisztába ezt a Levante dolgot, azért legyünk őszinték, a név elsősorban a tippmixhuszároknak mond valamit, a Levante Unión Deportiva egy valenciai futballcsapat, jelenleg tökutolsó a La Ligában, de a Levante Budapest nem egy spanyol sportkocsma. Valaha Levantének nevezték a Velencétől keletre eső területeket a Nílusig, ami baromi nagy régió ám, de nem is egészen Közel-Kelet, habár beletartozik egy része, ahogy a Balkán egy része, Görögországból, Törökországból, Észak-Afrikából és Izraelből is egy határozott darab. Ahogy azt a Levante Budapest alapítói ennél sokkal egyszerűbben megfogalmazták: „ameddig az olajfák nőnek, addig tart a konyhánk”. A VII. kerületben, a Wesselényi utcában, a Zsinagóga szomszédságában találhatóak, ahol aránylag kicsi az egy négyzetméterre eső olajfák aránya, ellenben ott van a város közepén, így bárhonnan könnyen megközelíthető.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Mielőtt szaladnánk oda muszakázni, falafelezni, tisztázzuk: ez nem egy tematikus étterem. Sok értelme nem is volna; egy ekkora régió gasztronómiáját, még ha a különböző országok, kultúrák között van is átfedés, lehetetlen lenne bármilyen módon reprezentálni, itt nem fogjuk végigenni magunkat Görögországon, Marokkón, Izraelen. Viszont ha vágyunk azokra a jellegzetes ízekre, amiket azokon a helyeken éreztünk, már ha voltunk olyan mázlisták, hogy eljutottunk oda, vagy éppen hogy nem jutottunk, és pont ezért próbálnánk ki, akkor egy nem terjedelmes, de elképesztően izgalmas és egyedi étlapról válogathatunk. Természetesen vannak a klasszikusok is: humusz, halloumi, tzatziki, baba ganoush, és még csak nem is a mostanában mindenhez kötelező „csavarral”, de ahhoz szerencsére túl kreatív a konyhai csapat, hogy ne legyen minden fogás kicsit más, mint amit már megszoktunk, és kóstoltunk százszor.

És amit tudnak ételben, ugyanezt tudják koktélban is, végül is ez mégiscsak egy Cocktail & Mezze Bar. Habár ez sem a honlapon, sem a Facebook oldalon nem látszik, erős a kínálat, természetesen ebben sem átlagosak, saját kreációik vannak, amiket időnként ételekkel párosítanak, (és ez egyébként egy tök egyértelmű dolog lenne, hiszen minden italfajta közül a koktélokkal tudunk tudatosan egy konkrét, komplex ízvilágot felépíteni, ehhez képest nem nagyon látom, hogy ezzel sokan kísérleteznének). Füstölt halloumi sajthoz például egy füstölt mezcalból, couintreau-ből és narancsléből álló koktélt ajánlottak, az életben eszembe nem jutna a füstöt és a narancsot párosítani, és láss csodát, működik.

Illetve, hogy pontosítsak, mindenből ugyanezt tudják. Sör, bor, párlatok – mindenből van egy kis, kompakt, de változatos és minőségi szortiment. Az egész hely arra van kitalálva, hogy lazuljon, lassuljon itt az ember, és ezt akárhányféleképp szeretnénk, annyiféleképpen tudják. Aztán csak ülünk ott a 85 éves olajfa mellett, kicsit zsongunk, kicsit elégedettek vagyunk, a térségben most kicsit béke van. Már csak a marrákesi (vagy korfui, kairói, tel-avivi, kinek hová fűződnek életre szóló élményei) éjszaka balzsamos levegőjét kellene valahogy idehozni, de mégiscsak Budapesten vagyunk, a Közel-Kelethez most már egy egészen picit közelebb, mint eddig.