A fondü mindig a barátság és az életöröm szimbóluma, mint minden, ahol az asztaltársaság együtt, közösen fogyaszt el egy ételt. Emellett pedig ez az étel a hajdani svájci pásztorok ősi tradícióit is feleleveníti.
A svájci földművesek, pásztorok évszázadokkal ezelőtt leginkább a nyáron készített sajtot ették a hosszú, havas téli hónapok alatt. A száraz, fekete kenyeret eleinte borba vagy tejbe áztatták, hogy jobb legyen az íze, ám csakhamar rájöttek, hogy bor és olvasztott sajt keverékébe mártva még ízletesebb lesz. Innen pedig már csak egy lépés volt a sörös változat kialakulása.
Nézzük most ezt (négy személyre)!
A fondü üstöt dörzsöljük be fokhagymával, majd mehet bele fél liter világos sör. Melegítsük gyenge lángon, amikor pedig a sör már kellőképp felforrósodott, tegyünk bele folytonos kevergetés közben húsz deka reszelt ementálit és ugyanannyi alaposan kiszáradt, reszelt eidami sajtot.
Amikor a sajt felolvadt, adjunk hozzá fél evőkanál keményítőt, melyet előzőleg egy kis hideg sörrel simára kevertünk. Fűszerezzük ízlés szerint sóval, borssal, és forrón tálaljuk! Ha fogyasztás közben megsűrűsödik, sörrel hígítsuk.
Pirított fekete vagy barna kenyérrel mártogatva a legfinomabb!
(Fotó: Michiganbeerblog.net)
