A távkocsmázás lehetne igazi boomer műfaj

Írta: Kovács Bálint

2020-12-14 | 09:40 Magazin

Fotó: Hajnali Sörfözök Facebook

Online sörkóstolót tartott december elején a Hajnali Sörfözök gerillaformáció, akik olyan remek virtuális kocsmázást celebráltak, hogy még egy megrögzött analóg ivót is megvettek maguknak. Beszámoló.

Egyszer minden magamfajta negyven fölötti aggastyán életében eljön a pillanat, hogy haladva a korral, online rendezvényen vesz részt. Már csak azért is, mert jelenleg esélye sincs másra. Kinek színházi előadás jut, kinek tematikus workshop, nekem hogy, hogy nem, sörkóstoló lett az első.

Jó, ez van, kölökkoromban nekem még analóg, vonalas telefon, nagy képcsöves tévé, és Commodore 64 jutott, aztán később szépen lassan pötyögtetve érkezett meg, 3210-esen, 16 színű kijelzőn és polifónikus csengőhangon, Tétova Tevén, mIRC-en, IWIW-en átívelve mindaz, ami ma a mindennapjaink része. Az enyém is, vén azért nem vagyok, legfeljebb amolyan határeset boomer.

Aztán ehhez képest ebben a legendásan parádés 2020-as évben se a tavaszi, se a mostani bezárkózás alatt nem adta magát, hogy akkor monitor vagy okosteló előtt, haverokkal összekötve rúgjak be, megjegyzem az online színházlátogatás és még számtalan egyéb lehetőség sem, miközben például a dédunokámnak majdnem huszonéves fiamnak és cimboráinak teljesen természetes, hogy péntek este irány az online bár.
Persze csak idő kérdése volt, hogy ne szaladjak bele valami ilyesmibe, lassan a fodrász és a kerékpárszerelő is virtuális térbe költözik, óránként jön szembe egy kihagyhatatlan lehetőség, és úgy adódott, hogy a Hajnali Sörfőzők sörbemutatója elől már nem lehetett félreugrani (nem mintha kicsit is akartam volna, az én koromban ugyebár már nem ugrál az ember, különösen ha sörrel dobálják…)

Nyilván csúsztatok egy kicsit, mivel online szakmai megbeszéléseket már folytattam. Gyakorlatilag itt is ugyanez történik, bejelentkezünk sokan egy platformra, azoknál, akik úgy hagyják a kamerabeállításokat, megcsodáljuk a nappali, illetve konyhabútort, kutyát, macskát, asztalon hagyott mobiltelefon esetében a tulajdonosa orrszőrét, a különbség, hogy egy konferencia esetében úgy tesszük az asztalra a sörösdobozt, hogy az kívül legyen a kamera látószögén, itt viszont bátran bele a képernyő közepébe.

Élő és online sörkóstoló közt sincs elképesztő különbség, a söröket előre beszereztük, vezényszóra kitöltjük magunknak az aktuális tételt és hallgatjuk az igét. Jelen esetben a Hajnali Sörfőzőktől, akik egy pilisborosjenői gerilla sörfőző csapat, név szerint Molnár András, azaz Monyó, aki amúgy történelem-német szakos tanár, tehát teljesen egyértelmű, hogy a sörfőzésnél kötött ki, Marton Gergely, aki kertészmérnök, szőlész, csak aztán hívta az Erő habos oldala, és Gyenis Péter, a „Csendestárs” aki azért többször is megszólalt az este folyamán. Így első ránézésre, ha én egy kocsmában pultos lennék, szerintem elkérném tőlük a személyit, ha alkoholt rendelnének. Ehhez képest már 2016 óta főznek, és 2018 óta jelen is vannak a sörpiacon. Ez persze megint csak az én begyöpösödött hülyeségem, hogy sörfőző csak nagydarab, pocakos, hipszterszakállas mikulás lehet. Nyilván az irigység beszél belőlem, mert velük ellentétben én és rengeteg sorstársam az ő korukban csak a sör (és egyéb alkoholtartalmú italok) ipari mennyiségű elpusztításával voltam elfoglalva. Persze hogy sokszor eszünkbe jutott, hogy akár elő is lehetne állítani, és az mekkora királyság lenne már, de nagyon kevesen voltak azok, akik végül bele is vágtak ilyen projektekbe, és még kevesebben azok, akik célja nem kizárólag 60 százalékos tisztaszesz előállítása volt pocsolyából, macskaszőrből és használt gumiabroncsból, hanem valami kifejezetten jóízű. Szóval ők a jövő reménységei, jelenleg a Reketyénél főznek gerillában, aztán remélhetőleg az Úr, az egyre növekvő fogyasztóközönség, esetleg egy nagylelkű sörbarát drogcsászár segedelmével lesz saját helyük.

Fotó: Hajnali Sörfőzők FB

Mondhatnánk, hogy a streamelt kóstoló nagy hátránya az élőhöz képest, hogy nincs meg az a közösségformáló ereje, aztán persze ha voltunk már ilyenen, pontosan tudjuk, hogy legtöbbször úgyis csak a már eleve ismerősök beszélgetnek egymással. Kifejezett előny, hogy nincs a folyamatos zsivaj, így minden fontos gondolat átjön, aki akar, meg úgyis kérdez, hozzászól, éppen úgy, mint élőben. A chatablak pedig egy hasznos cucc, hiszen a hozzáfűzött kérdésekre nem kell egyből reagálni, be lehet fűzni a válaszokat az elmondottakba, kevésbé lesz csapongó az előadás. Illetve itt párhuzamosan futhat egy kötetlenebb beszélgetés, ahol azok a vadidegenek, akik amúgy személyesen nem biztos, hogy szólnának egymáshoz, itt most egész oldottan (sörönként egyre oldottabban) tudják egymást szórakoztatni, és igen, lehet röhögni, feltaláltam a spanyolviaszt, köszönöm az „Aki eddig egy kő alatt élt, és most fedezi fel a közösségi chatet” díjat. A srácoknak persze lehet, hogy zavaró, hogy kicsit olyan, mintha magukban beszélnének, de egyrészt ennél azért rátermettebbek, másrészt pedig van, aki bekapcsolja a kamerát és máris látható az érdeklődő közönség.

A hajnaliak viszonylag szűk szortimenttel dolgoznak, és ezen belül is vannak szezonális tételeik, illetve előfordul (nekik szerencséjükre, nekünk pechünkre) hogy valami még azelőtt elfogy, hogy az új tétel elkészülne. Jelenleg 5 sör szerepel a kínálatukban, ebből az egyik, az Acid Stroke nevű dupla berliner weisse épp kifogyott, a Soft Aurora nevű session NEIPA pedig egyszeri főzet. A kínálat erősen IPA hangsúlyos, az 5 tételből 3 is az, a Fraktál nevű alapsörük egy sima IPA, illetve az előbb említett Soft Auróránál még brutálabb, Dreaming of Clouds nevű tételük, ami egy duplán hidegkomlózott NEIPA. És hogy miért van ez így? Nem mintha ők nem szeretnének szélesebb kínálatot, elmondásuk szerint kísérleteznek is folyamatosan, és azzal sem lehet megvádolni őket, hogy egysíkú lenne az ízlésük. Jelenleg viszont ez az a műfaj, ami gerilla körülmények között is előállítható és saját tapasztalataik alapján eladható, amit egyébként nem csak tőlük, de sok más főzőembertől is hallottam már, kedves fogyasztók, tessék bátrabbnak lenni, nyalni bele a hagyományos ale-ekbe, Kölschbe, Saisonba, meg mindenbe, aminek a nevét se értjük. Tessék elhinni, jön a medzsik. A srácok tényleg mernek szokatlant lépni: a kóstoló egyik vendégsöre Brambergből, Bajorország északi csücskéből érkezett, egy Schrenkerla nevű világos rauchbier, azaz füstös sör, ami a hozzá használt füstölt malátától kap egy elég erőteljes (meglepetés) füstös ízt, ami hogy is mondjam, megosztó, valaki vagy nagyon szereti, vagy ki nem állhatja. Azt tudni kell, hogy a Pilis és környéke erősen sváb környék volt a háború előtt, így ha valahol, akkor ebben a térségben a bajor sörkülönlegességeknek, legyenek akármennyire extrémek is, van keresnivalójuk.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Saját sörüket négyet kóstoltunk, a fent említett 3 ipán kívül még egy Sramli nevű búzát (említett sváb kötődés, ugye…) Személyemben a legjobb közönséget találták meg, a búza úgy általában hidegen hagy, az ipákból meg kezd egyre inkább elegem lenni, innen szép nyerni, nekik sikerült. A búza nem uncsi búza, hanem kifejezetten frissítő, enyhén citrus, a Fraktál IPA pedig pont azon a határon, amikor már kezd zengeni a kesere, de még jól iható. A durvább ipák szintén kiválóak, nem ész nélkül komlózottak, mindegyik sörről elmondható, hogy egy nagyon jó érzékkel kidolgozott receptúra eredménye, ujjak keresztben, hogy ez akkor is így maradjon, amikor a srácok már saját főzdében, hektoliterszám ontják magukból őket. Ja, és maradjon a cimkedizájn is, a Kiscsipesz Stúdió lányai zseniális címkéket terveztek a sörökhöz, szó nincs arról, hogy a most divatos extravagáns katyvaszok közül kilógnának letisztult egyszerűségükkel, de elképesztő bájosan beteg mindegyik.

Igazából, ha valami, a távkocsmázás igazi boomer műfaj kéne hogy legyen, ha tetszik, ha nem, még a legmetálabb arcok is rigolyásodnak a korral, azért egész jól bír esni, hogy ülhetek mackóban a gép előtt, feltehetem a lábam az asztalra, saját wc-t használhatok és elköszönve a többiektől nem kell kabátot vennem, átbumliznom a városon, metrón, buszon, villamoson zötyögnöm, hanem már otthon is vagyok. (Mondjuk ilyen sokszor történt fiatalon is, hogy az egyik pillanatban elköszöntem, a másik pillanatban pedig már otthon is voltam, de akkor egészen más okokból, abba a fogyasztásba ma simán belepusztulnék.) Egyelőre úgysincs esély másra, fiatalok, idősek, legyetek a hétköznapok hősei, ne terjesszétek a vírust, igyatok otthon. Tavasszal remélhetőleg elindulhat a rajzás mindenfelé, akkor aztán irány a Pilis.