Cikk megosztása
Pannon Ászok, Fregatt, Matróz, Fátra és Kinizsi. Ki ismerné fel ma már ezeket a magyar sörmárkákat, pedig egykor üveges és csapolt formában is gyakoriak voltak. Te még emlékszel rájuk?
Ki emlékszik a Tallérosra?
Ezt a változatot Sopronban készítették, de hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, gyártották a Tallérost az egykori Komáromi Sörgyárban is. A ChatGPT mindenáron meg akar győzni arról, hogy a ’90-es évek elején fokozatosan kivonták a forgalomból, de szinte biztos, hogy a 2000-es években még fellelhető volt.
Mi újság a Kapsreiterrel?
Osztrák licenc, oké. Volt idő, amikor ez nagy szó volt. A Kapsreiterről azt lehet tudni, hogy az Amstel-konszern gyáraként működő Komáromi Sörgyár készítette, és annyira jelen volt a piacon, hogy még brandingelt Kapsreiter kocsmák is voltak. Vágod, hogy még rizs is volt benne?
Miféle Fátra?
A 2018-ban végleg bezárt – és előtte is évekig csupán logisztikai központként működő Martfűi Sörgyártban készült egy időben a Fátra. A „Szlovák sörkülönlegesség” szerkezet bizonyára valamilyen licenszre vagy Szlovákiából jött receptre utal. Emlékszik erre valaki?
Egy a sok Kinizsi közül
Borsodi, kanizsai meg kőbányai Kinizsi is volt. A Kontár Komlókutató még kóstolta 2007-ben, aztán aztán újra kapható volt 2016 körül. A Soproni regionális, emelt minőségű sörként forgalmazta Nyugat-Magyarországon. A fenti egy 1998-as címke.
Mit adtak nekünk a Rákócziak?
Rákóczi Ferenc feje majdnem annyi söröscímkére került fel, mint magáé Dreher Antalé… Erősre főzött láger volt ez egy időben (jelesül 1996-ban), egyenesen Bőcsről. Sajnos azt, ami mára maradt a márkából, fejedelminek semmiképp nem mondanánk.
Viking: jobb elfelejteni?
Ha minden igaz Pécsen főzték ezt a Tesco számára. A fenti címke 2005-ből való, és bizony az olcsósörök ligáját képviselte. Az Index 2005-ös, 90 (!) forintnál olcsóbb termékeket felvonultató szarsör tesztjén többek között azt írták róla, hogy az íze olyasmi volt, mint borítékot nyalogatni. Hát kösz! 🙂
Vág, a KGST-modell
Néhány évtizeddel, meg az EU csatlakozással ezelőtti időkbe kalauzol minket a Vág címkéje is. A sör, amelyet mindenféle szlovák gyártók készítettek, aztán tartályba engedték, hogy Komáromban palackozza a helyi üzem. Nevét nyilván a Vág folyóról kapta, amelyen volt idő, hogy rengeteg felvidéki árpát úsztattak le, hogy Komáromban sört főzzenek belőle. Persze még a KGST megalakulása előtt.
Most csak egy # a tiktokon, de volt idő, hogy még belekortyolhattál!
Ott figyel a közepén a ma is jól ismert Dreher háromszög, a hat százalékos alkohol tartalmas élményt ígér, a címkefestő pedig órákig állt egy tutajon, hogy meglegyen a fél Lánchíd, háttérben a Mátyás templommal. A sört pedig kőbányai licensz alapján gyártották Martfűn, speciálba. 🙂 Ki érti ezt?
Borsodi szitu, 1991
A hazai piacgazdaság hajnalán – 1991-ben – Insta profil, Tiktok kampány, strandzászlók sőt tulajdonképpen branding nélkül is ment a söripar. Bőcsön sem sokat vacakoltak ezzel, főztek egy egész erős sört, aztán azt mondták, legyen a neve Prémium. Aki erre izgul, annak itt az alkalom: nem volt benne kukorica. 🙂
A pécsi Pancho
Kovács András sörcikkgyűjtő – aki nélkül ez az összeállítás sosem készült volna el, hálás köszönet a segítségért – szerint a Pécsi Sörfőzde elődje csomó mindenkinek gyártott különféle söröket, változatos álneveken. A Würzburger Hofbräu az egyik ilyen volt. Szegény Puskás Öcsivel pedig annyi mindent próbáltak már eladni Magyarországon, miért a sör lenne a kivétel? (Legutóbb talán a Csíki Sör próbálkozott vele.) Ez a példány tehát Pécsről származik, 1995-ből.
Emlékszel valamelyikre a fentiek közül? Netán mutatnál olyat, ami nem szerepel az összeállításban? Jöhet minden a Facebook posztban!
Köszönjük szépen Kovács András sörcikkgyűjtőnek az összeállításhoz nyújtott segítségét! Ha bírod a sörös relikviákat, kövesd a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klubot!