Tengerre magyar! – Rum Show Budapesten

Írta: Kovács Bálint

2022-09-10 | 08:17 Magazin

Lezajlott az első Rum Show a WhiskyNet szervezésében a Societé Budapest rendezvényközpontban, mi pedig meglátogattuk, mert kíváncsiak voltunk, mi vár ránk a távoli karibi és latin világban, messze a kommersz tengerész szeszesitalok világán túl.

Ezek a pernahajder szeszek nem bírnak a fenekükön megmaradni, az elmúlt években – évtizedben egyik a másik után robbantgatta ki a saját kis forradalmát. Végigéltünk bor-, pálinkaforradalmat, kraftsör mozgalmat, az utóbbi időben a ginek követelték ki a figyelmet maguknak, furcsa is lenne, ha pont Latin-Amerika és a Karib-térség hétpróbás gonosztevője, a rum maradna ki mindebből.

A rum, nekünk magyaroknak nehéz, édeskés párlatot jelent, a rum aroma, mint alap sütemény íz mindenki szájában megvan, illetve néhányunknak egy-egy kellemetlen affér a sütő- vagy Portorico rummal. Esetleg Bacardi formájában találkozunk vele, de szinte mindig koktélba keverve. Mindenesetre előbb ugrik be róla az alpesi hütte, mint a fehér homokos, pálmafás tengerpart.

Úgyhogy a WhiskyNet nem feltétlenül vágta könnyű fába a fejszéjét, mikor úgy döntött, ideje a magas minőségű rumokat népszerűsíteni itthon. A latin életérzést nem nehéz eladni nálunk, (a rendezvényen például tollas, szambázó lányok és félmeztelen capoeirás fiúk csináltak igazi hajletevős show-t), a rumot egy fokkal nehezebb. Vagy a már fent említett okok miatt, vagy mert nehéz, mert édeskés, szóval van előítélet gazdagon.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Nem is igazi spoiler, hogy ez természetesen tényleg csak előítélet, rengeteg fajta rum létezik, különböző testességgel, szárazsággal, ízvilággal. Az sajnos nem könnyíti meg az ember dolgát, hogy a rumok esetében általános, mindenkire kiterjedő kategorizálás nincs, mindegyik ország magának hoz szabályokat, sok esetben amolyan latinos precizitással, így nem is könnyű eligazodni közöttük. Aki mégis bátran vállalta a veszélyt, annak több tucat kiállító száznál több rummal, illetve a rumkészítő országokra jellemző egyéb italokkal sietett a segítségére, hiszen tanulni sosem késő.

Ha az ember az alapoktól kezdi, érdemes tudni, hogy van azért három fő vonulat (hasonlóképpen a scotch-bourbon kategóriákhoz), az angol, a spanyol és a francia stílus. Mindhárom ország rendelkezett anno latin, karibi gyarmatokkal, és mindhárom birodalom a maga ízlésére formálta a cukornád párlatokat.

Az angol karakter (ide tartoznak például Jamaica, Barbados, Mauritius rumjai) jellemzően sötét színt, testes, érlelt, erős, fűszeres ízvilágot jelent, az a fajta ital, amitől két deci után Piszkos Fred a kapitány az évszázad legnagyobb viharának közepén is átkormányoz bármilyen lélekvesztőt Tripoliból Port Said-ba, brit cirkálók ágyútüzén keresztül.

A spanyol vonal inkább könnyedebb, édeskésebb, vajasabb, abszolút nem a havas hegycsúcsok, hanem a tengerpartok, mediterrán esték itala, talán a leghíresebb rumkészítő ország, Kuba is ezt az irányzatot képviseli. Valamint Puerto Rico, Dominika, Kolumbia, Costa Rica és még számos ország.

Talán a legizgalmasabb, de legalábbis a legváltozatosabb a francia stílus, amit, többek között, Martinique, Haiti vagy Mauritius képvisel. Ők, a másik két irányzattal ellentétben, nem melaszt, hanem a cukornád levét erjesztik, ezáltal izgalmasabb, komplexebb rumokat kapnak. Itt már a terroir is számít, ugyanolyan cukornádból egy országon belül a különböző főzdék különböző stílusú és természetesen különböző ízű rumokat készítenek.

Mindent összevetve, a minőségi rumok világa sokkal összetettebb, változatosabb, mint amit jelenleg ismerünk, ráadásul kifejezetten szexi. Készüljünk hát a forradalomra, egész nyugodtan álljunk elébe az új hódítóknak. Viva la revolución!