Vörösmarty tér – ahol ilyenkor ne lepődj meg semmin!

Írta: Knap Gábor

2019-11-26 | 06:08 Magazin

A Vörösmarty téri karácsonyi vásár az a rendezvény, amire illik minden évben rácsodálkozni. Drága és zsírszagú, vagy hangulatos és mézeskalács illatú. Megnéztük, mire számíthatsz, ha január 1-ig valamikor a helyszínre tévednél!

Nincs az a választás, focimeccs vagy népi-urbánus ellentét, amely úgy meg tudja osztani a magyar társadalmat, mint a budapesti, belvárosi karácsonyi vásárok. Az egyik tábor ujjongva ragacsozza össze a melasszá cukrozott forraltborral a kézműves bódéban vett, kötött, mikulásos kesztyűjét, miközben kürtőskalácsért áll sorban, míg az ellentábor igyekszik még azokat a kerületeket is elkerülni, ahol karácsonyi vásárt tartanak. A budapestiek egyik része úgy tolja magába a töltött káposztát meg a csülkös disznótorost ezeken a bulikon, mintha nem lenne holnap, mások pedig teljesen maguk alá kerülnek, hogyha át kell ilyenkor vágniuk mondjuk a Vörösmarty téren. Sietősre veszik a lépést, kerülik a szemkontaktust, az árusok portékáira sem néznek rá, egyetlen cél lebeg a szemük előtt: el innen! És mire átérnek a téren, épp olyan kajaszaguk lesz, mintha végigzabálták volna a teljes kínálatot.

A két tábor egyvalamiben ért egyet: a belvárosi karácsonyi vásár iszonyat drága, és minden évben picivel előbb kezdődik. Sőt, így november végén – december elején terjednek azok a pletykák is, hogy a bécsi vásár olcsóbb, mint a budapesti. Nos, ezt nem tudjuk megerősíteni, de megcáfolni sem. Viszont arra nagyon kíváncsiak voltunk, mi várja a látogatót, ha nem csak a forralt bor, a puncs és az ezeknél is édesebb italokra kíváncsi. Van ott sör egyáltalán?

Egy biztos: tényleg kajaszagunk lett, pedig csak átsétáltunk a bódék között. Viszont a január 1-ig tartó rendezvény annyiban kulturáltabb, mint az eddigiek, hogy a felújított tér miatt másképp rendezték el a „pavilonokat”: aki mézet, karácsonyi paprikafüzért, lánchidas tilinkót, vagy kézműves, erzsébethidas hűtőmágnest venne, az a Petőfi Sándor utca felőli oldalon próbálkozzon, aki pedig a zsírra és a cukorra kíváncsi, a Dunakorzó felől hajtson be.

A három legfontosabb tapasztalat, közszolgálat jelleggel:

  • ha nem tudod óriási türelemmel viselni az előtted totojázó embereket, ez tényleg nem a te bulid
  • ha azt hiszed, lélekben felkészültél az árakra, lesz olyan portéka, aminél rájössz, hogy nem
  • ne lepődj meg semmin, tényleg

És, ha már a sörökről ígértünk infót… A választék nem egetrengető, de ha valami, akkor ez bizonyára tényleg nem az a buli, ahol hordószámra vedelik a sört a vendégek. Hűvös is van, és a fahéj meg a szegfűszeg az úr.

A legolcsóbban a dobozos Drehert mérik, 900-ért, a Pilsner Urquell egy ezres, ugyancsak dobozban. Csapolva egyedül Pécsi Lágert láttunk, 1000 forintért, a legnagyobb büfésátorban pedig ott figyelt egy tálca Heineken is, de az lehet, hogy a személyzeté volt, mert az árát nem tudtuk kideríteni.

Hogyha kisüzemit keresel, találsz azt is, Fótról érkezik a cucc, van Fóti Pils, üveges 1250-ért (vö. a nyáron, csapoltan, akciósan kaphatóval, ami néha épp egy ezressel olcsóbb) és Winternacht 1550-ért. Ha azt nézzük, hogy egy mini, az igazira nyomokban sem hasonlító, belül nyers „kürtőskalács”, aminek a külsején ropog a fehéren maradt kristálycukor egy ezres, egy szál sült kolbász 2100 Ft, akkor semennyire sem durvák a sörárak.

Egy dolog viszont nem hagy minket nyugodni. Nem mertük megkóstolni. Szó szerint így van kiírva: „Meleg meggyes sőr: 1250”.