Fotó: Facebook
Belvárosi sörfesztivál a Szabadság téren, ahol egymásnak feszül nagy- és kisüzem, import és magyar, cseh és belga. Sok jó sör kis helyen is.
Fesztiválok, azon belül is gasztrofesztiválok országa vagyunk, ez nem is kérdéses. Magyarországon ma már gyakorlatilag minden olyan fesztivál, ami nem zenei, az gasztro. Ami eddig gatyásbülgözdi falunap volt, az most XIV. Gatyásbülgözdi Vattacukor és Sóskifli Gasztrofesztivál, fellép Szabó Sanyi a Hullócsillag tehetségkutató 4. évadának középdöntőse, kíséri a Hangulat Zenekar. Nyilván a gasztróság minden szegmensében találunk jót is, rosszat is, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy minden szélsőség képviselteti magát, az is gasztrofesztivál, ha van egy buciburgeres lakókocsi meg egy lángossütő, meg amikor a Várkert teraszán ott az összes Michelin csillag, aktuális tematika a mungóbabcsíra és a konfitált nyúlhere jus. Hasonló a helyzet a boroknál, van az a borfesztivál, amikor a pincefalu kapui elé kiülnek mulatósra fröccsöt árulni, meg amikor képviselteti magát a 22 borvidék legjava, kifejezetten a rendezvényre dizájnolt kóstolópohárból lehet cuppogni a kerek tannint, háttérben jazz session.
Fotó: Facebook
Sörfesztiválok esetében talán kisebb a szórás, Adambraura, Arany Fácánra és egyéb söripari hulladékokra nemigen szoktak fesztivált alapozni, de még a nagy sörgyárak sem állnak össze Nagyüzemi Sörök Fesztiváljára, vagy valami ilyesmire, maximum mindegyik megszervezi a sajátját. Úgyhogy ha sörfesztivál, azon belül is magyar sörök fesztiválja, akkor azért jó eséllyel a kézműves, illetve kisipari sörökkel fogunk találkozni. Ez így rendben is van, és rájuk is fér; megdöbbentő adat, hogy tavaly Magyarországon, a nagy sörgyártók illetve importőrök által eladott 6,2 millió hektoliter sörhöz képest, az összes kisüzemi eladás mindössze körülbelül 100 000 hektoliter. (A másik számomra megdöbbentő adat, hogy a magyar söreladások alig 10 százalékát teszi ki a csapolt sör fogyasztás, itt a fesztiválok és a nemzetközi bulinegyed országában. A Magyar Sörgyártók Szövetsége pedig éppen most hoz létre egy csapolt sör népszerűsítő programot, „Csapra magyar” néven.)
Ebből a szempontból kissé kakukktojás a Belvárosi Sörfesztivál. Mondhatjuk, hogy a második, habár a tavalyi első sem az első volt, csak azelőtt évekig a Budai Várban zajlott, ahová egyébként most augusztus végén vissza is kerül, nem tudom, hogy a szervezők esetleg úgy gondolják-e, hogy érdemes innentől kezdve párhuzamosan futtatni a két eseményt, remélhetőleg igen.
Semmiképpen sem kézműves sörfesztivál ez, hiszen jelen vannak a nagy sörgyárak a saját, illetve általuk forgalmazott söreikkel, több importőr a világban jól ismert és nagy mennyiségben gyártott márkákkal, van cseh, belga, angol stand is, szintén nem feltétlenül kisüzemi termékekkel. Természetesen mindegyikükre jut egy magyar kraft sörös pult, úgyhogy aki igazából a komplett magyar sörhelyzetre kíváncsi a 6000 literrel gyártott tételektől kezdve a 60 000 hektoliterig, a legjobb helyen jár itt. Azt persze nem hiszem, hogy sokan érkeznének ezzel a céllal, mindenki másnak viszont fura lehet ez a kettősség.
Egyfajta kettősség már a fesztivál alapkoncepciójában megjelenik: nyitott a helyszín, bárki bejöhet, idáig kábé falunap. Ahhoz viszont, hogy legálisan sörhöz jussunk, két feltételnek kell teljesülnie: először is, fesztiválos üvegpoharat kell vásárolnunk, választhatunk klasszik talpas kelyhet, vagy a közepén hirtelen szélesedő ipás poharat. Bármelyik pulthoz megyünk, legyen az bármelyik, nem szolgálhatnak ki műanyag pohárba, csakis ezekbe. Ennek oka, hogy ezekben a poharakban jobban érezzük a sör ízét, karakterét, így jobban is élvezzük. A második feltétel, hogy legyen Hellopay kártyánk (kiváltható a helyszínen) vagy egyérintéses bankkártyánk, készpénzért nem kapunk sört. Ez a része már inkább prémium fesztiválos.
Fotó: Facebook
És ahogy az már szóba került, eléggé ellentmondásos a sörkínálat is. Borsodi Nitro és Mester, Dreher Classic és Pale Ale, Soproni 1895 és Óvatos Duhaj, itt a körúti kocsmák teljes választéka. Paulaner, Csíki, Budweiser, Guiness, Staropramen, amikhez szintén nem ördöngösség hozzájutni, bármelyik szupermarket polcán ott állnak. Másrészről itt a Yeast Side, az Ugar, a Fehér Nyúl, a Neked Csak Dezső, úgyhogy választani lehet, innentől igazából a szervezőké a kockázat, hogy milyen irányba megy el a rendezvény, már ha elmegy. Egész nap telefont nyomkodnak majd unalmukban a nagy gyárak pultosai, mert a kvalifikált belvárosi közönség csak a különlegességeket fogyasztja, vagy most akkor 5 napig bebaszcsi ócsóból, gasztrorendezvénynek álcázva. (Ha már az árak, a nagyok sörei pohárral 400, korsóval 7-800 forintok, a kézművek 5-600 pohár áron indulnak, korsójuk pedig 900-1200 között átlagban.) Ha tippelnem kéne, egyik pultban sem fognak unatkozni, mindenre lesz fizetőképes kereslet.
A végére pedig egy kis szubjektív sörajánló, próbálok minden kategóriából…
Igyunk egy Tropical Ipát a First-nél, mert ebben a nagy melegben (a fesztivál ideje alatt a fesztivál területére felhőt behozni szigorúan tilos) kell egy kis trópusi íz az Ipába. A Pilsner Urquell teherautónál próbáljuk végig a három féle csapolást, hogy átértékelhessük a sörhab jelentőségét. A Soproni Beers of Europe nevű standjánál kóstoljuk meg az Affligem Blonde belga apátsági sört, mert ha már elegünk van a lagerből és az ipából, de a világosban szeretnénk maradni, akkor szeretni fogjuk. Az Ital Magyarország standjánál próbáljunk ki valami távol-keletit, mert olyat még úgysem ittunk, vagy egy pohár Charlie Firpo-t, hogy elsüthessük a pultosnak, hogy ki ne spórolja belőle a pisztáciát. Ha a Kuzin bárnál járunk, kérjük ki a fesztivál legelvetemültebb nevű sörét, a Pizza Slice In The Party District IPÁt, kemény mezőnyben nyert, futottak még Ipiapache, Rock me Kapucinus, Wonder Kompót és a Postřižinské, ami nem vicces, csak számunkra kimondhatatlan. Igyunk jót, rosszat, olcsót, drágát, kisüzemit, importot, vesszünk rajtuk össze életre-halálra, aztán veressünk az aznapi tribute bandre, éjszaka pedig boruljunk újra egymás nyakába a food truck előtt. Világ sörivói egyesüljetek!
