Cikk megosztása
„Sörtörvény”, élelmiszerkönyv módosítás és elásott csatabárd. Javában zajlik a kormányváltás, a Magyar Sörgyártók Szövetsége és a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete az előző kormányhoz fűződő viszonyáról ad számot, miközben számos téma van, amiben egységesen kellene az új vezetés elé lépniük. Nagyinterjú a két szervezet vezetőjével, Kántor Sándorral és Starcsevics Péterrel.
Idén februárban jelent meg közös kampányfilmetek. Mennyire vagytok elégedettek a fogadtatásával?
Starcsevics Péter: Az együttműködéssel szerintem elégedettek lehetünk, mert a két szövetség közeledése egymás irányába megvalósult. Összességében maga a film sikerülhetett volna jobban is, de az üzenet, amit át akartunk vinni, átment. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy a sörfogyasztókat szólítsuk meg, hogy ne forduljanak el a sörtől. Ebben megtaláltuk a közös pontot, kicsik és nagyok. Meg kell mutatni a fogyasztóknak, hogy sör nagyon sokszínű, ez jelentik meg a filmben is.
Kántor Sándor: Ez leginkább egy kísérlet volt arra, hogy a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete és a Magyar Sörgyártók Szövetsége hogyan tud együtt dolgozni, hiszen a film végül a két elnökség közös munkájának eredménye lett. Körülbelül tíz ember vett részt a munkában, nagy kérdés volt, hogy az elmúlt évek nem különösebben barátságos kapcsolatából lehet-e valami újat kialakítani.
A sörfogyasztás csökkenése kellett az összefogáshoz?
K. S.: Ez hívta életre. De a kérdést, miért csökken a fogyasztás, több oldalról érdemes megvizsgálni. A Német Sörszövetség készített egy vizsgálatot tavaly, és nem kevesebb, mint 14 különböző okot találtak arra, hogy miért isznak kevesebb sört az emberek. Mi a söröknek a széles spektrumát igyekeztünk bemutatni úgy a termékekben, mint a fogyasztók tekintetében. Én személy szerint nagyon akartam ezt a filmet, és azt gondolom, jól sikerült.
A két szövetség/egyesület tagságában milyen élményeket/tapasztalatokat hozott a közös munka?
K. S.: A legfontosabb, hogy mindkét szervezet tagsága felvállalta és megosztotta a filmet, ugyanakkor sok kritikával is szembesültünk a saját csapatainkból.
S. P.: Hozzám utólag jutottak el olyan vélemények, hogy másképp kellett volna. A KSE tagságának egy része nem is értette ezt a közeledést, de miközben nyilván vannak vitáink egymással, abban, hogy a sörfogyasztókat össze kell fogni, mindenképpen egyetértünk.
K. S.: Érdekes, hogy sokan inkább a különbözőségekre fókuszálnak, mert ők cégeket képviselnek, amelyek egymással küzdenek a piacon. Viszont szövetségként összességében kell látni a helyzetet, és így nekünk az a feladatunk, hogy az iparág nevében kommunikáljunk.
Ha már együttműködés: zajlik egy munka az Élelmiszerkönyv változtatásával kapcsolatban, de több olyan terület is van, ahol kívülállóként azt gondolnám, hogy a KSE és a Sörszövetség eredményesen tudna együtt dolgozni.
K. S.: Épp a napokban beszélgettem hosszan a KSE egyik tagjával arról, milyen területeken van valóban együttműködési lehetőség. Ilyen jövedéki adó kérdése, vagyis a gyártás versenyképességének a fenntartása, és a különböző alkoholpolitikai kérdések, a termékhez való hozzáférés biztosítása a felnőtt lakosság számára. Egyetértettünk abban, hogy a két szervezet közös munkájának a területei leginkább ezek lehetnek.
S. P.: Én még kiegészíteném azzal is, hogy továbbra is fontos, hogy meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy a kisüzemiek is árusíthassunk csapolt sört a nagyobb vendéglátó egyeségekben. Nekünk az lenne a fontos, hogy ahol tényleg megjelenik a széles fogyasztói réteg, ott ne fordulhasson elő, hogy kisüzemi terméket nem tehetnek csapra. Valahogy ebben kellene kompromisszumra törekedni.
Ez régi téma. A vitába be lett vonva a vendéglátói oldal is, vagy a két szövetség focizik egymással?
K. S.: Az első és legfontosabb dolog, amit tisztázni kell, hogy mi az, amiben két szövetség egyetért. Szerintem abban nincs vita, hogy az, amit Kósa-törvénynek nevezünk, ahogy az meg van fogalmazva, úgy végrehajthatatlan.
S. P.: Abban már nem értünk egyet, miért lett ilyen. Mondjuk azt, hogy finomításra szorul, de nem a tartalmát tekintve.
K. S.: Ahogy le van írva, úgy nem megvalósítható.
S. P.: Ezt azért én így nem mondanám. Megvalósítható, sőt azokon a helyeken, ahol valóban a hatályos jogszabályoknak megfelelően működnek, még túl is teljesítik a törvényben foglalt kötelezettségeket. Abban egyetérthetünk, hogy nyilván nem minden helyre (pl. legkisebb kocsmák) kell, hogy ezt vonatkozzon.
Szóval az alapötlet – hogy törvényileg határozzuk meg, milyen arányban kell kisüzemi sört is tartani egy vendéglátóhelyen – a KSE részéről oké, de a Sörszövetség felől nem. A törvény megszövegezésével viszont egyik oldal sem elégedett?
S. P.: Szerintünk volt egy jó törvény, amit valaki, valamilyen úton olyanná tett, hogy az nehezen legyen végrehajtható. Nem tudom, miért lett a végeredmény ilyen, nyilván módosításra szorul. Ha pedig a kisüzemi sörfőzdék a termékeikkel minden vendéglátóhelyen, ahol releváns sörfogyasztás valósul meg, ott lehettek volna, ugyanolyan feltételekkel, mint a nagy gyártóké, akkor nem lenne szükség a törvényre.
Nem véletlenül kérdeztem előbb a vendéglátói oldal szerepét. Azt érzem, hogy mindkét oldal felülről próbál valamit elérni, miközben nem vesz tudomást arról, hogy meg kellene hagyni a választás szabadságát az egyes üzleteknek. Mindenki, egyenlő feltételek mellett, olyan sörbeszállítót válasszon, amilyet szeretne, ez nem jó?
K. S.: Nem mi kezdeményeztük a Kósa-törvényt.
S. P.: Mi kértük a kormány segítségét abban, hogy segítse a piacra jutási lehetőségeinken, mert el voltunk – sajnos továbbra is el vagyunk – nyomva. Megállapította a Gazdasági Versenyhivatal is, hogy aránytalan a piac. Nem büntettek, mert a nagy gyártók vállalták, hogy a piac 30 százalékát nem fedik le a jövőben, hanem átadják a kisüzemeknek. Ez volt a deal a GVH-val. A sörgyárak akkor önként vállalták, hogy nem zárják el a piacot a kicsik elől.
- A Magyar Sörgyártók Szövetségének pontosítása a GVH és a nagyüzemek között évekkel korábban megszületett megállapodásról: Az egyezség nem a piac „átengedéséről” szólt – ilyen megállapodás jogszerűen nem is születhetett – hanem arról, hogy mekkora mértékben csökkentik a nagyobb szereplők a HORECA szerződéseikben lekötött mennyiséget. Bár ezt minden nagy sörgyár be is tartotta a megállapodásban vállalt mértékben, a Kósa-törvény tizenkilencre lapot húz, amikor adminisztratív eszközökkel kívánja kikényszeríteni a magyar és külföldi kisüzemi gyártású sör forgalmának egy meghatározott mértékét minden egyes vendéglátóhelyen, függetlenül a vendégek valódi igényétől.
- A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének hivatkozása a vendégek valódi igényeire: A GVH ágazati felmérése kimutatta, hogy az összes vendéglátóhelyi sörfogyasztó majdnem harmada fogyaszt kézműves sört valamilyen gyakorisággal. Közülük is többen választják a magyar márkákat, mint a külföldieket. A válaszadók kétharmada azonban úgy találta, hogy kevés helyen lehet csapolt kézműves söröket kapni, illetve nagyjából ugyanekkora részük szerint úgy általában kevés helyen lehet kisüzemi sört kapni. A válaszadók több, mint fele örülne annak, ha sok helyen kínálnának csapolt kézműves söröket.
A kormányváltás bizonyára hatással lesz erre is. Annál is inkább, mert Rásky László, a KSE titkára nemrég egy interjúban említette, hogy nagyon szoros volt a nagyüzemi gyártók és az előző kormányi kapcsolata. Közben pedig a kisüzemiek kezdeményezte Kósa-féle törvényről beszélünk, illetve Lázár János és a Csíki sör kapcsolata is legendás. Szóval mindenki az előző kormányhoz való törleszkedéssel is vádolja a másikat. De új idők jönnek.
S. P.: Kósa Lajos annak idején magára vállalta és beterjesztette a kereskedelmi törvény módosítását. De a szakmai szervezetnek nem a politika irányába kell elfordulniuk, vagyis mindig az aktuális kormányzattal kell jó kapcsolatot ápolni. Ő volt kijelölve az előző kormányban, hogy oldja meg ezt a kérdést, mi pedig őrá számíthattunk. Később a már említett trollkodás miatt – kellett volna módosítani a törvényen, de erre sajnos nem került sor.
K. S.: Szerintem a jogszabály módosítása valójában azért nem történt meg, mert a szándék jogszabályban megfogalmazhatatlan.
S. P.: Vagy mondjuk azt, hogy voltak a kormányban is olyanok, akik a nagyüzemeknek akartak kedvezni. Azt gondolom, itt nagyon nagy erők mozogtak, és ezért nem volt elég erős a kormányzati elhatározás a piac rendezésére.
Folyik a munka a termékmegjelölések, címkézések szabályainak módosításával kapcsolatban. Ott is van min egyezkedni…
K. S.: Magyar kormány benyújtott egy javaslatot, amivel kapcsolatban az Élelmiszerkönyv sörfejezetén dolgozó bizottságban egyetértés alakult ki. Ez egy 17 tagú bizottság, államigazgatási szakemberekkel, tudósokkal és a kis- valamint a nagyüzemi sörgyártók 3-3 képviselőjével. Konszenzus van abban, hogy a különleges minőségű termékek esetén szigorúbb címkézési szabályok legyenek.
S. P.: Ez megint nagyon kényes kérdés, mert mi úgy akartuk kialakítani a jelölést, hogy ne csak a különleges minőségű sörökre vonatkozzon a szigorú(bb) jelölés. Nagyon fontos lenne, hogy minden sörön rajta legyen milyen eljárással készült az adott termék. A nagyüzemeknek is vannak olyan termékeik, amelyek minőséget képviselnek, de vannak olyan „gazdaságos” sörök is, amelyek kevésbé, mégis prémiumként pozicionálják őket. Szeretnénk, ha üzemmérettől függetlenül ott kellene lennie a címkén, milyen eljárásokkal készült a sör. A fogyasztóknak joguk van tudni, mit isznak és az miből és milyen eljárással készül!
K. S.: A magyar munkacsoport tulajdonképpen az Európai Uniósnál szigorúbb előírást javasolt. Ez jelenleg Brüsszelben van, hogy elfogadja-e az unió, még nem tudjuk. Négy évig, közösen dolgoztunk a kompromisszumon, mi is engedtünk, a kisüzemek is engedtek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az unió átengedi-e, vagy sem. Ha pedig igen, akkor még bele kell kerülnie a magyar Élelmiszerkönyvbe. Tehát, hogy ez még egy nagyon hosszú folyamat.
A Tisza Pártnak van egy olyan vállalása, hogy országos programokat indít az alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében. Ez hogyan érintheti a KSE és a Sörszövetség munkáját?
K. S.: Kíváncsian várom, hogy milyen elképzeléseik vannak. Nagyon fontos lenne tisztában lenni vele, hogy az alkoholfogyasztás folyamatosan csökken. Említettük a német kollégákat, 14 ok van, ami miatt egyébként is visszaszorul a sörfogyasztás. Az ezredfordulón száz liter volt az egy főre jutó éves sörfogyasztás Magyarországon, mára ez hatvanháromra csökkent. Ezzel párhuzamosabban jobb minőségűek lettek a termékek. Jól látszik, a prémiumizáció a fogyasztás csökkenésével jár együtt. És azt se feledjük, hogy itthon immár nyolc százalék körül van az alkoholmentes sörök aránya, ez várhatóan növekedni fog és ezeket is ez az iparág állítja elő, ez is hozzájárul az alkoholfogyasztás csökkenéséhez. Föl kell vetnünk a kérdést, hogy szükséges-e egyáltalán bármilyen olyan adminisztratív intézkedés, ami további csökkenést idéz elő, mert akkor bocsánat, de a kisüzemeknek be lehet zárni a boltot.
S. P.: Most mondtad, hogy a prémium sörök felé fordul a piac. Épp a kisüzemeknek van jövője! 🙂
K. S.: A kulturált alkoholfogyasztás elősegítése igényelne kormányzati beavatkozást, hogy az alkoholfogyasztás és a kereskedelem csak legális, szabályozott körülmények között valósuljon meg.
S. P.: A KSE már a 32 éves fennállása óta a kulturált alkoholfogasztást preferálja. A kisüzemi sörfőzdéknek mindig a minőség volt a fontos a mennyiséggel szemben.
K. S.: Az egyik legnagyobb kérdés jelenleg a korlátlan hozzáférés az otthon főzött alkoholhoz, a házi pálinkafőzés kontrollálatlan szabadsága. Ezen túl számos kérdés lesz, amiben a két szövetség jól tud együttműködni a jövőben.
A két szövetségnek közösen kell megjelenni a kormányzatnál, és jelezni, hogy a felelős alkoholfogyasztás mellett vagyunk. Gondoljunk csak bele, a sörfogyasztás roppant szabályozott körülmények között történik. A boltokban van életkor ellenőrzés, a vendéglátóhelyeken szintén. Azt gondolom, hogy a sör – mint természetesen alacsony alkoholtartalmú ital – fogyasztásának kultúrája önmagában a felelős alkoholfogyasztás kultúrája.
Jön a focivébé és a nyár. Bizakodóak a szövetségek?
K. S.: A jó sör épp olyan fontos, mint a jó foci.
S. P.: így van! Mindenki találja meg az ízlésének megfelelő sört. Legyen jó a foci, és rajtunk nem múlik, hogy jó sörök legyenek a polcon.
K. S.: Amire pedig én személyesen bátorítanám a fogyasztókat, hogy közösen nézzék a meccset, hiszen a sör a közösségi programok itala – a sörfogyasztás egyik legnagyobb értéke, hogy összehozza az embereket.