Fotó: Dailymail.co.uk
Ötszáz éve működő angol kocsmák kalauzával rukkoltak ki brit történészek. James Moore és Paul Nero 2013-ban mintegy 250 ősi ivót talált.
A szerzők tanulmányt készítettek a felfedezéseikből, amelyből kiderül, hogy hatszor jobb volt a kocsmaellátottság a 16. században: 200 lakosonként akadt egy ivó, ma 1200 főre jut egy. Egyébként ezt megerősíti az is, hogy a Brit Sör- és Pubszövetség a The Economist című gazdasági-politikai folyóirat számára összeállított legutóbbi felmérésében kimutatta, hogy Nagy-Britanniában az 1982 és 2017 közötti 35 évben 25 százalékkal 51 ezer alá csökkent a pubok száma, miközben a lakosság 17 százalékkal nőtt.
A kocsmakalauzból megtudható, hogy az alkoholistát hajdanán sörlovagnak hívták a brit szgeteken, a rendkívül ittas embert oroszlánrészegnek, a hazárdjátékost pedig könyökrázónak – feltehetően a poharas kockázás jellegzetes mozdulata okán.
A kocsmákat alapvetően három kategóriába sorolták. A harmadosztály volt a legalja, és ennek megfelelő volt vendégkörük társadalmi rangja is. Sörházaknak hívták őket, tilos volt borral szolgálniuk, étekből is csak nagyon egyszerűeket kínáltak. Ezek a talponállók adták a kocsmák zömét, ivóeszköztáruk cserép- vagy fakupákból állt.
A másodosztály a tavernákból állt, ezekben bort is mértek, és fedeles fa- vagy fémkorsókból ihattak vendégeik.
Az első osztályba a fogadók tartoztak, amelyekből egyre több lett a század folyamán a kereskedőréteg általános gazdagodásának köszönhetően és azt tanúsítva. A fogadókban volt a legszélesebb ételkínálat, a londoniakban egészen egzotikus fogások is akadtak. A tányérok még zömmel fából voltak, ugyanakkor egyes fogadók már villával is kirukkoltak. Nem mindenhol arattak sikert. Ezt az evőeszközt Anglia egyes vidékein férfiember nemigen használta, ha nem akarta, hogy kiröhögjék nőies kényeskedésért.
Ami az ivászat mértékét illeti, egyes feljegyzések alapján heti 17 pint – 7 liter – sör volt az átlagos. Ma két liter. Viszont a hajdani sör feltehetően valamivel alacsonyabb szesztartalmú volt. Akad olyan kocsmai feljegyzés is, amely szerint ennyi, azaz két liter volt az alkalmankénti átlagfogyasztás, de a nagyivók nem adták lejjebb napi négy liternél.
A dohányzásról is szólnak dokumentumok. A század folyamán egyre népszerűbbé vált, és a hatóság nem nézte jó szemmel, igyekezett kitiltani. Nem a kocsmázók egészsége izgatta, hanem a tűzveszély.
(MTI)
