Hogyha a sörforradalom által naggyá tett fajtákat kezdjük sorolni, nagyon hamar elérkezünk a witbierhez, avagy a belga eredetű fehér sörhöz, amely könnyed fűszerességével, kellemes krémességével előkelő helyet foglal el az újhullámos sörmárkák szortimentjében.
Amikor búzasört emlegetünk, itthon a többségnek elsőre leginkább a bajor típusú búzasörök jutnak eszébe. A kellemesen szegfűszeges-banános aromájú, testes német búzasörök mellett azonban egyre többen kedvelik meg a witbiert, amely jóval modernebb benyomást kelt: alacsonyabb alkoholtartalommal bír, mint a német változat, és a felhasznált koriandernek, citrushéjaknak köszönhetően nagyszerű frissítő, remek „buliital” is.
A stílus remek példája a jellegzetes, kék üvegéről egyből felismerhető Kronenbourg 1664 Blanc, amiben az árpa- mellett jelentős mennyiségű búzamaláta is van, illetve a stílus két, elmaradhatatlan további jellegzetes hozzávalója, a frissen darált koriander és a narancshéj. A búzamaláta használata, és a sör szűretlensége miatt a Blanc valóban szinte fehér (a búzasört franciául „bière blanche”-nak, vagyis fehér sörnek hívják), citrusosságának köszönhetően pedig napjainkra igazán divatossá tudott válni.
A witbier, amely a XX. században szinte teljesen eltűnt
A sörforradalom számos olyan stílust fedezett fel újra, amelyek elsüllyedtek a sörtörténelem évszázadai alatt. A fehér sör is olyan, amelyet évszázadokkal ezelőtt kezdtek el készíteni. Eredetileg Belgium északi részén, Flandriában főzték először, még akkoriban, amikor nem került minden sörbe komló, hanem azt különböző fűszernövényekkel – többek között koriandermaggal – helyettesítették. Persze a középkori witbier korántsem volt olyan kifinomult, mint a jelenlegi, de alacsony alkoholtartalma és édeskés jellege miatt már akkor is elsősorban frissítőként fogyasztották.
A láger sörök térhódításával aztán úgy tűnt, megpecsételődik ennek a különleges sörtípusnak a sorsa is, hiszen az 1950-es években Hoegaarden városában bezárt az utolsó olyan főzde is, amely witbiert készített. Szerencsére csak mintegy tíz év telt el witbier nélkül, hiszen egy Pierre Celis nevű sörfőző újra foglalkozni kezdett a fehér sörrel. Celis 1965-ben kezdett sört készíteni a Brüsszeltől keletre található településen, ahol az első olyan witbiereket, amelyeket már ő készített, 1966 márciusában lehetett megkóstolni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen a jó wit?
A witbier sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy minden valamirevaló újhullámos, kisüzemi sörfőzde elkészíti belőle a saját változatát, hiszen ennek a stílusnak a főzése szép feladat a szakembereknek: kifinomult, részletgazdag, ugyanakkor könnyen fogyasztható és nagyon szerethető söröket készíthetnek.
A witbierek jellegzetessége az árpa- ás búzamaláta használata, a citrushéj és a koriander, de vannak olyan változatok, amelyek még több fűszerrel, így fahéjjal, kamillával vagy köménnyel készülnek. A receptalkotók célja persze soha sem az, hogy egy-egy fűszert ki lehessen érezni a sörből, sokkal inkább a komplex, izgalmas ízvilág elérése a cél, ahogy a Kronenbourg 1664 Blanc esetében sem beszélhetünk arról, hogy a citrom, vagy a koriander „kilógna” az összeképből, inkább összetett, enyhén édeskés, mégis friss érzetet ad.
A fehér sör persze nem teljesen fehér, inkább nagyon világos szalmasárga, és a sűrű, fehér habbal együtt érezhetjük „fehéres sárgának” az italt. Habja tartós, illata pedig könnyed, szupermód búzás, enyhén fanyar, izgalmasan fűszeres, határozottan gyümölcsös.
Íze ugyancsak ezt a vonalat viszi tovább, nem szabad meglepődni, hogyha nem csak a narancsra, citromra, hanem a vaníliára is asszociálunk a kóstolásakor, és a gyógynövényes jelleg is megbújik a háttérben. Mégis a legszuperebb benne talán a krémesség és a szénsavasság, amely az előbbiekkel együtt abszolút egy jó minőségű, palackban erjesztett pezsgőre emlékeztet.
(x)
