Magyarországon kétségtelen, hogy a legnépszerűbb, legnagyobb mennyiségben értékesített sajt a trappista, amely egyes hírek szerint a teljes magyar sajtforgalom 70 százalékát adja. De van valami köze a trappista szerzetesekhez és azok söreihez?
Magyarországon mindenhol találkozhatunk a trappista sajttal, még ott is, ahol valójában semmi keresnivalója nincsen. Teszik szendvicsbe, rántják, rákerül a melegszendvicsre, sőt a pizzára is. Népszerűségének legfőbb oka a naturális ízvilágában és jól kezelhetőségében rejlik, illetve abban, hogy nagyszerűen gyártható ipari körülmények között, és különösebben hosszú ideig érlelni sem kell. Egyszóval a trappistát afféle Jolly Jokerként használja a magyar konyha.
Onnan jön, ahonnan a sör?
A neve alapján pedig azt gondolnánk, hogy bizonyára valamelyik, sörről is ismert monostor lehet az eredeti sajt szülőhelye, hiszen ahol trappista sajtot készítenek, ott minden bizonnyal sört is! A legismertebbek, amelyek használhatják az „Authentic Trappist Product” megkülönböztetést, ami igazolja, hogy betartják az International Trappist Association által előírt követelményeket az Achel, a Chimay, a La Trappe, az Orval, a Westmalle, és a Westvleteren jöhet tehát szóba, ők azok, amelyek .
A trappista rend a ciszterci rend, franciaországi La Trappe kolostorából eredeztethető. 1664-ben, egy ottani apát, Armand-Jean Bouthillier de Rancé reformjai után kezdték követőit a monostor neve után trappistának nevezni. Működésük során az egyik legfontosabb, hogy az apátságnak önfenntartónak kell lennie, vagyis saját maguk teremtik elő működésük költségeit.
A szerzetesek épp emiatt kezdték tökéletesíteni a sörfőzési tudományukat, és valóban, szinte minden kolostorban foglalkoztak sajtkészítéssel is, hiszen az apátságok lakói Szent Benedek 529-ben előírt húsmentes étrendjét követték. Ha pedig nincs hús, kiváltképp jól jön a tápláló sör és sajt.
A magyar trappista, az a trappista?
Nos, nem egészen. Aki már kóstolta mondjuk a Chimay, igazi trappista sajtjait, tapasztalhatta, hogy jóval érettebb, a legjobb hazai trappista sajtoknál is krémesebb és aromásabb termékről van szó, amely valóban nagyszerűen harmonizál, főképp a blonde és a tripel sörökkel. A magyar trappsita sajtok ezzel szemben jellemzően annyira visszafogott aromájúak, hogy lényegében bármely sör elnyomja az ízeiket.
Magyarországon egyébként a XIX. utolsó szakaszában kezdtek trappista sajtokat készíteni, hiszen az egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló tehéntejet a gazdák úgy tudták a leginkább gazdaságosan feldolgozni, hogy sajtokat készítettek. A tömeggyártás a második világháború után indult be.
Az eredeti, francia trappista sajthoz képest a magyar verzió sokkal egyszerűbb eljárással készül. Miközben az eredeti trappista sajtok akár egy évig is érlelhetők, natúr kéregben, szabad levegőn (és kistermelőknél olykor lehet is ilyeneket kapni – érdemes megkóstolni!), a nagy sajtüzemek pár hét alatt végigzavarják a sajtokat a gyorsított erjedésen.
Friss hír, hogy a Tej Terméktanács kezdeményezésére a Magyar Élelmiszerkönyv kibővülhet egy új fejezettel, amely szigorúbban szabályozza majd a trappista sajtot. A tervek szerint a trappistáról nem csak annyit írnak majd elő, hogy „oltós alvasztású, érlelt, félkemény sajt”, hanem meghatározzák a felhasználható összetevőket, a sajt alakját, méretét is, valamint előírnak egy részletes, érzékszervi követelményrendszert.
