Miből választhattak ezer évvel ezelőtt az államalapításon, vagy inkább egymás legyőzésén buzgólkodó magyarok? Volt-e sör? És ha volt, milyen lehetett?
„Itten van ’gusztus huszadika”, megkerülhetetlenül előbukkan ilyenkor, hogy vajon mi történt pontosan nagyjából ezer éve, hogyan is volt az (az akkor még nem is szent) Istvánosdi, és persze, hogy mit ittak akkoriban az itt élő népek. Utóbbit – csakúgy, mint az előbbit – a kevés fennmaradt forrás miatt igen nehéz kideríteni, a Konzervetórium blog azonban néhány éve áttekintette az akkor létező italtípusokat, köztük pedig a sört is. Nézzük hát, mire jutottak!
Összességében elmondható, hogy a közhiedelemmel ellentétben, valószínűleg előbb nem nyugatról jött a sörfőzés a Kárpát-medencébe, hanem úgy tűnik, keleti gyökerei vannak, hiszen a nomád népek vágták a komló hatásait, és használták is a növényt. Az államalapítástól számított egy évszázaddal később már tuti foglalkoztak komlóval Pannonhalma környékén, ahol akkoriban olyan földrajzi elnevezések voltak, mint Kumlóaszó (Komlósvölgy).
Azért annyira nem lehetett finom
De nem csak a fűszer volt meg, hiszen a történészek úgy vélik, hogy az árpa korai, sörcélú felhasználása is dívott már. Ez akkor valami vízben erjesztett árpalepényből készült cucc lehetett – amit nyilván szinte lehetetlen lenne összehasonlítani bármiféle, mai ízlésnek megfelelő dologgal. Talán a kvásszal alkothat némi rokonságot.
A Konzervetórium amellett, hogy a mézsör készítést is valószínűsíti, azt írja, hogy az István korában fogyasztott sörféleség – vagyis valami alkoholos erjedésbe vitt gabonalé – szakrális felhasználása is pöröghetett. Más keleti, nomád népek sámánjai ugyanis ezt (is) tolták a révület eléréséhez, és valószínűsíthető, hogy a frissen felvet keresztény szokásokat bőven mixelték mindenféle ősi szertartással.
Egyébként a sör szavunk pontos forrásáról nem sok információ lelhető fel, de az szinte tuti, hogy a honfoglalás előttről származik – nem is mondják sokan így a környéken…
Egyébként úgy tudni, hogy a későbbi Árpád-korban árpasört inkább a szolgák fogyasztottak, és V. István, 1270 környékén már kemény söradókat szedett. Pannonhalma is sörrel adózott.
Hogy mit ittak még?
Azt mindenki tudja, hogy kumiszt, ami mai ízléssel kissé furcsa szokás, de – hogyha egy pillanatra komolyan vesszük a vérszerződés sztorit, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy – akkoriban azért volt pár furcsa divat.
Amúgy a kumisznak csak pár százalék volt az alkoholtartalma, és állítólag a kefirre hasonlít az íze.
A szőlőművelés, borkészítés alap dolog Magyarországon, és úgy tudni, egyből el is kezdték az ősök, miután letelepedtek. Ahogy pedig jött sok minden a hanyatló nyugatról, egyfolytában itáliai, francia és Rajna-vidéki hatások érték a cseperedő borkultúrát.
I. István idejében az biztos, hogy Tihany és Pécsvárad környékén nagyban termeltek már szőlőt, és a kereszténység terjesztése is együtt járt a szőlő és bor terjedésével. Maga a király például elég biztosra ment: a ma is az egyik legkiemelkedőbb termékeket előállító Somló az ő szőlőbirtoka volt.
