Fotó: Freepik.com
A gin jobban hasonlít a sörre, mint gondolnád. Nem csak azért, mert az angolszász kultúrkörben a legnépszerűbb, és nem is csak azért, mert ugyancsak gabona alapú, hanem azért is, mert a craft változatai hozták el újkori sikerét.
Az ital korai változatait keresve a holland jeneverig jutunk, amely egyfajta malátapárlat volt, és amit a mai napig szokás hordóban is érlelni, épp azért, mert amúgy nem sok íze van. Olyan, mintha egy enyhén ginre emlékeztető vodkát kóstolnánk.
A gin legfőbb fűszere a borókabogyó, amelyet már az ókorban is használtak mindenféle nyavalyák gyógyítására. Hogyha a jenevernél is korábban keressük a gin nyomait, akkor eljutunk a XI.-XII. században készített, gyógyszerészek által kevert alkoholos csodaszerekig.
Abban az időben, amikor a jenever megjelent (XVI.-XVII. század) a gabonapárlatok íze egészen szörnyű lehetett, így kézenfekvő volt, hogy a boróka friss, száraz, és mindenekelőtt erős ízével fedjék el a technológiai hiányosságokból adódó ízhibákat.
A gin elődje aztán a németalföldi szabadságharcot követően jutott el Angliába: a Németalföldön harcoló angol katonák elég derekas mennyiséget ittak meg belőle. Később az angol kormány engedélyezte, hogy házilag főzzenek az angolok gint, ugyanakkor pedig jókora vámot róttak ki a külföldről bevitt italokra. Akkoriban mindenki gint készített az olyan rossz minőségű gabonából, amelyből már nem lehetett sört főzni.
Később több törvénnyel is próbálták szabályozni az italok minőségét, illetve biztosítani valahogy az eredetvédelmet és az állam bevételeit is. Az 1751-ben hozott „Gintörvényt” követően csak bejegyzett kereskedők bizniszelhettek a főzdékkel, és a rossz hírű ginházakat is igyekeztek rendszabályozni.
Fotó: Pxhere.com
Fajták
Egyre több féle gin érhető el a piacon, azonban mindegyik besorolható alapvetően kétféle készítési mód alá. A legelterjedtebb London Dry Ginek ún. desztillált ginek, amelyek készítésekor a szeszbe áztatott fűszerek adják meg az ital ízét, miután ezekkel együtt másodszor is lepárolják azt.
A kevert gin a kevésbé kifinomult típus, ezt úgy csinálják, hogy semleges ízű szeszeket „ginné” ízesítenek.
A London Dry Gin mellett népszerű még az igen fűszeres Plymouth Gin, az 57%-nál is erősebb Navy Strength Gin, és egyre divatosabb a Barrel-Aged Gin is.
Ginforradalom
A 21. század eddig sosem látott erősödését hozta a ginnek. A whiskyvel együtt hihetetlenül nő a gin népszerűsége a fiatalok körében, akik első sorban a koktélokon keresztül ismerték meg ezeket az italtípusokat. A közkedveltség meredek emelkedése eddig leginkább az USA-ban és Nyugat-Európában volt tetten érhető, de a Nielsen az utóbbi időben itthon kétszámjegyű növekedést regisztrált a két italkategóriában.
Ginkóstoló az edinburghi Heads & Talesben
Angliában egymást érik a ginkóstolók, -fesztiválok, -bárok és -klubok. Létezik már előfizetői szolgáltatás is, amelyet Magyarországon eddig csak kisüzemi sörben és borban láthattunk: az előfizető minden hónapban kap egy üveg kiemelkedő minőségű craft gint, amely a világ valamely legmenőbb lepárlójából származik. Ezek általában tök egyedi, igen kis szériás italok.
A borókahangsúlyos égetett szesz egyre többféle fűszerrel, számtalan gyümölccsel érhető már el, a kis lepárlók kreativitása végtelen: legyen szó mandarinos, áfonyás, fahéjas, gyömbéres, mákos verziókról, immár mindet kipróbálta valaki, a közelmúltban például a Pickering’s Gin került be a hírekbe, a kelbimbós változattal.
