Schnitzel burger
Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területének legjellemzőbb ételeit és söreit mutatja be a Malter Beerstro előadássorozata, amelyben első alkalommal Ausztria gasztrotörténete került sorra. Felkészül: Csehország.
Katona Csaba és Paksa Rudolf történészek neve nem ismeretlen azoknak, akik szívesen foglalkoznak a sör kultúrtörténetével, hiszen rendszeresen tartanak itt-ott nagyszerű előadásokat az italról. Arra azonban nem volt példa eddig, hogy a környező országok, és majd végül Magyarország gasztronómiáját – különös hangsúllyal a persze sörökre – mutassák be. A rendezvénysorozat helyszíne a Malter Beerstro, ahová amúgy is érdemes betérni, ha egy jó táfelspiccet vagy velőscsontot, hozzájuk pedig király söröket enne/inna az ember.
A sorozat hátralévő előadásai:
- Monarchia történelmi programsorozat 2. – Csehország
- Monarchia történelmi programsorozat 3. – Lengyelország
- Monarchia történelmi programsorozat 4. – Románia
- Monarchia történelmi programsorozat 5. – Magyarország
Első előadásában a két történész tehát az osztrák konyha bemutatását kísérelte meg, amely nem is lehetett olyan könnyű, pláne, hogy hamar sikerült megállapítani: nincs is olyan. A különböző konyhák csak a 19. század során alakultak ki a polgárság megjelenésével, majd a nemzetállamok körvonalazódásával.
Katona Csaba és Paksa Rudolf
Szóval az osztrák konyha – csakúgy, mint a régióban szinte valamennyi – kissé mondvacsinált: bajor, német, cseh, szlovák és olasz hatásokkal rendelkezik. Rengeteg az átfedés és az összefonódás. Ami viszont logikus: ha a divatot öltözködésben és keringőben Bécs diktálta, miért lett volna másképp mindez az étkezési kultúrában?
Ferenc Józsefről pedig az a hír járja, hogy igen puritán ember volt, nem becsülte különösebben a gasztronómiai élvezeteket, az egyszerű ételeket fogyasztotta leginkább: a tányérhúst, a bécsi szeletet és a császármorzsát – ezek voltak a kedvencei. Mivel minden társadalmi réteg akkoriban is próbált hasonulni a felette lévőhöz, ha a király bécsi szeletet nyomatott, akkor az udvarban is az ment, ha pedig az udvaroncok azt kérték, a polgárság körében is népszerű volt.
A rántott borjúszelet eredetére kicsit már nehezebb rátalálni, mindenesetre a dúsgazdag reneszánsz fejedelmek idejében még nem a luxusautó kulcsának pörgetése volt a menőség jele, hanem az, ha a húsokat füstarannyal vonták be. „The style’s gonna change, but the sentiment ain’t” – mondja a rockzenész. Az út innen rövid: a panír hasonlít az aranyra, és el is jutottunk a gasztronómiai bizsu fogalmáig.
Persze a Malter előadás közben tálalt vacsoráját véletlenül sem neveznénk bizsunak. Ők burgerbe rejtették a bécsi szeletet, amelyet tormás céklával, almakompóttal és baconnal dobtak fel. Könnyen csúszott hozzá a Hekkelberg lagere, amely egy korrekt ivósör, telt ízű, enyhén fűszeres ital, épp valami olyasmi, amelyet Ausztriában kap az ember, hogyha egy kiskocsmában eredményesen használja az „Ein beer!” kifejezést.
Érdekel a gasztronómia? Csíped a jó söröket? Bírod a történelmet? A Malter Monarchia programsorozatát neked találták ki! Szóval mi mást csinálnál jövő szerdán, amikor az Akácfa utcában Marhapofa knédlivel és Kvasar lager sör lesz a menü, miközben mindent megtudhatsz a cseh gasztronómia történetéről?
