Gyorskaja-e a pizza, autentikus-e ha nem olasz, hanem chicago-i? Egyáltalán hol kezdődik és hol ér véget a pizzaság? Megannyi kínzó kérdés, melyekre választ kerestünk az I55 American Bar and Restaurant-ban.
I55, szigorúan angolul ejtve, mivel ez nem az utca első betűje-házszám kombó (akkor BZS70 lenne), hanem az Egyesült Államok Interstate 55 nevű államközi autópályája, ami Chicagot köti össze New Orleans-szal, érintve Memphist és St. Louist.
Találgassunk, van-e a tulajoknak egy kis USA kattanása, hát hogyne volna, az alapító testvérpár, Kiss Dávid és Péter már túl vannak két burger éttermen, az I55 úgy született meg, hogy a Budapest Burger Company már erősen feszegette a falait, kellett egy nagyobb hely.
Meg is lett, a Bajcsy-Zsilinszky úton, 863 négyzetméteren, ami viszont sima burgerezőnek elég nagy, kellett az étlapra valami plusz, lehetőleg valami amerikai ételspecialitás, és így találták meg a testvérek Chicago egyik kedvenc ételét, a deep dish (magyarul talán serpenyősnek fordíthatnánk) pizzát.
A krú. Sose. Szórakozz. Egy. Szakáccsal.
Mielőtt kielemeznék, hogy ez most valódi pizza-e vagy csak valami névbitorló étel, vegyük végig mi is ez: először is legalább 5 centi magas, mivel magas falú serpenyőben sül, ennek a falára kanyarítják a tésztát, és pakolják bele a feltéteket, a megszokotthoz képest fordítva: legalulra kerül a sajt, aztán a húsok, majd a zöldségek, és a tetejére a paradicsomszósz, esetleg még egy kis parmezán. Lassan sül, majdnem fél óráig, 220-230 fokon, ha a normál módon helyeznénk bele a feltéteket, a sajt szénné égne a tetején. Úgyhogy ez semmiképpen sem gyorskaja, egyrészt nem fogjuk megkapni a rendeléstől számított 3. percen belül, másrészt azt az 5 centis magasságot jócskán meg kell tölteni anyaggal, gyakorlatilag egy komplett ebéd hús- és köretmennyiségét megkapjuk, és akkor hol van még a tészta meg a sajt. Úgyhogy ha ilyet rendelünk, felejtsük el a már megismert átmérőket, itt egy 26 cm-es pizza 2 kg, bőven elég 2 embernek, a közepes 3-4 személy számára is durva, 32 cm és majdnem 3 kiló, a nagy pedig 4-5 fő részére is kitesz egy fullos vacsit: 36 cm és több mint 3 és fél kilót nyom.
Íme a sörfelhozatal!
És akkor a nagy kérdés, pizza-e a deep dish pizza? Én személy szerint erősen megengedő vagyok ebben a témában, főként azért, mert nem vagyok olasz, így nekem sokkal kevésbé fáj. Amúgy is elég fura ez a pizza sztori, olasz, de mégis amerikai, hiszen elvileg a csóró, Amerikába kivándorolt olaszok kajája volt. Megy a vita a vastag, vékony tésztán, de általában itt is kiderül, hogy tyúk meg a tojás esete forog fenn, nincs egy autentikus pizza, amit aztán eltorzított a közízlés, hanem különböző vidékeken más és más a tradicionális pizza. Én szabolcsi családból származom, fiatal felnőttként sokként ért a savanyú káposztalevéllel készült töltött káposzta, tejfölösen, pedig minden étteremben úgy adják. Nekem a töltött káposzta édes levélben paradicsomos töltelék, amik akkorák, mint az öklöm. Ahogy a legtöbb olasz városnak megvan a maga jellegzetes pizzája, úgy adott esetben lehet azoknak az amerikaiaknak is, ahová anno rengeteg olasz érkezett, így Chicagonak a deep dish.
De nézzük az egészet egy más szemszögből: ha mondjuk én valahol Pasadena-külsőn egy étteremben tejszínes marharagut kapok makarónival, hungarian goulash Pasadena style néven, akkor, bármilyen finom is volt az étel, mégiscsak fel fogok háborodni, hogy ez nem marhapöri, pedig úgy 60-70 százalékában az. Úgyhogy a deep dish pizza mindenképp egy hagyományos olasz-amerikai étel, de vajon pizza?
Nincs tűzrakás a strandon, és hippik csak a hátsó ajtón át, értem?!
Hol kezdődik és meddig tart a pizzaság? Nehéz kérdés ez, minimum egy Váncsa István, vagy egy Molnár B. Tamás kellene, hogy megválaszolja. Én egy dolgot tudok biztosan: imádom az ipari mennyiségű olvasztott sajtot, úgyhogy engem a deep dish pizza szó szerint kilóra megvett. Egy piteszerű, keményebb tésztára számítottam, nem jártam messze az igazságtól, a tészta határozott, de nem törős, linzeres. Az ízek szépen egymásba érnek, és tényleg jóllakat.
Aki pedig ortodox pizzafan és ilyesmibe nem üti az orrát, annak van barbecue St. Louisból, jambalaya New Orleansból, és persze hamburger, házi nachos, klasszikus steak, Chicagotól végig az I55-ös úton délnek, Harley Davidson helyett most késsel-villával.
