A stout a sörök legfeketébbike. A sötét oldal, az éjszaka, ha nem lenne észvesztően csokis és imádnivalón illatos, valami gonosz is lakozhatna benne. De a white stout vajon mi?
A sörfőzők sosem csak a malátával, az élesztővel és a komlóval, no meg a vízzel szerettek játszani. Pedig ebből a négy alapanyagból készíthető el a világ legkönnyedebb lágere, és a legdurvább barley wine is. A legjobb az egészben pedig, hogy mindkettőt, és azt a rengeteg más típust is, ami közöttük van, sörnek nevezzük. A másik dolog, amivel szívesen varázsolnak a sörfőzdék, azok az elnevezések, illetve a típusok neveinek avantgárd értelmezése. Gondoljunk csak a fekete IPA-ra.
No de mire gondoljunk a „white stout” esetében, amikor a stout az egyik legfeketébb sörfajtaként él bennünk? Lehet vékony, könnyed ír anyag, vagy egy brutális imperial változat, a lényeg minden esetben a feketeség, a kávé és a csoki.
A „stout” jelentése mindössze erős – mondják a sörfőzők, akik white stoutot készítenek, és lazán elhagyják a sötét, pörkölt malátákat a gabonakomplexumból, viszont tesznek bele adott esetben kávét, kakaóbabot, vagy vaníliát. Ezek az összetevők beépülnek a sörbe, némi zabmaláta kíséretében és átadnak valamit a keserűségükből, valamint a pörkölt karakterből, de szín nélkül. És már el is érkeztünk a fehér stouthoz, ám a helyzet azért nem ennyire egyszerű, mert néhol neveztek már white stoutnak kreatívan fűszerezett IPA-t, de barley wine-t is.
Szóval ne hagyjuk magunkat meglepni, fehér sötét sör ugyanúgy jöhet szembe, mint fekete világos. Bármilyen hülyén hangzik is.
