Fotó: Pxhere.com
A hetvenes években Nagy-Britanniában előszeretettel használtak azbesztet arra (is), hogy megtisztítsák a söröket. Azoknál, akik akkoriban sokat szűrtek, egyre gyakoribb a nyelőcsőrák.
A ’70-es évekig az volt a gyakorlat, hogy este azbesztet adtak a sörhöz, amely megtisztította azt, másnap pedig kicsapolták a vendégeknek a rákkeltő anyaggal „fertőzött” sört. Akkoriban a – kémiai nevén – magnézium-szilikát rákkeltő tulajdonsága még nem volt ismert, szóval mindenhol használták, hiszen gyakorlatilag tűzálló, hangszigetelő, sav- és lúgálló.
Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be – olvasható a Wikipédián. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból (pl. fékbetétekből) folyamatosan leválva távoznak szemcséi. Az azbesztiozis megbetegedésen túl a tüdőrák nagyon gyorsan kifejlődő formáját okozza. A bányászat során az ivóvízbázisokba bekerülő bányavízből is kialakul szennyező hatása, szóval ma már be van tiltva.
A Cambridge-i és a Liverpooli Egyetem kutatói most azt állítják, hogy a nyelőcsőrák előfordulásának emelkedése mögött az azbeszt sörtisztításra való használata állhat – írja az Index. A betegséget egyre gyakrabban diagnosztizálják, mintegy 8 ezer brit hal bele évente.
Az egyetemi kutatásokra egyébként reagált a Brit Sör és Pubszövetség is, amely álláspontja szerint azbesztet évtizedekig használtak általánosan az élelmiszeriparban, tehát nem állítható, hogy a megbetegedésekért kizárólag a szilikát sörtisztításra való használata tehet.
