A sörök erőssége nem jellemezhető kizárólag az alkoholtartalmukkal, hiszen – habár az nagyban befolyásolja – a kortyérzet az, ahol végsőfokon eldől, milyen erősnek is érzünk egy-egy főzetet.
A sörmérföld azt a területet jelentette, ahol egy városnak, vagy sörfőzdének kizárólagos joga volt a saját söre értéksítésére. A középkorban ez az „akció rádiusz” ugyanakkor praktikusan általában azt a távolságot is megmutatta, ameddig a sört a korabeli eszközökkel, minőségromlás nélkül el tudták szállítani.
Amikor a sör elkészült, a gyártás egyik utolsó momentuma az ital hordókba, palackokba vagy dobozokba töltése, ez a sörfejtés. A folyamatot túlnyomás alatt végzik.
Az első, papírból készült söralátétet Robert Sputh szabadalmaztatta, 1892-ben Drezdában, azelőtt szövetből, fából, vagy porcelánból készültek ilyenek.
A sör malátából készülő, vízzel cefrézett, komlóval, illetve egyéb anyagokkal ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxid- és alkoholtartalmú ital.
Angol eredetű, felső erjesztésű fekete sör. A londoni kikötői melósoknak főzött porterből nőtte ki magát, amelyet az 1700-as évek elején kezdtek készíteni.
1811-ben született, Josef Sedlmayr, a Spaten Sörgyár tulajdonosának fiaként. Testvérével, Joseffel 1840-ben vették át apjuktól a családi bizniszt, és igen innovatív hozzáállással fejlesztették az üzemet.
Belga sörtípus, amely a sörforradalomnak köszönhetően egyértelműen a reneszánszát éli. Az eredetileg leginkább Vallóniában főzött sör egykor a fizikai munkát végző mezőgazdasági munkások itala volt.
Az európai sörfőzésben a rizs elsősorban pótanyagként van számon tartva, hiszen nem található meg a kontinensen készülő tradicionális sörökben.
Sötét, édeskés ízvilágú ale, amely a hagyomány szerint Londonból származik, és valamikor a XVII. század végén jelent meg. Fő összetevőjük ezeknek a söröknek akkoriban a pale ale és a barna maláta lehetett, és nem ritkán édesgyökérrel és karamellizált cukorral édesítették őket.
