Almabor. Almából (vagy körtéből – perry) erjesztéssel készülő, jellemzően savanykás ízű, szénsavas ital. Leginkább Franciaországban és Angliában elterjedt, de az utóbbi években egyre nő a népszerűsége más országokban is.
Kukoricából készülő erjesztett ital, amelyet Dél-Amerikában, közelebbről az Andok vidékén főztek. Az ősi chicha úgy készült, hogy a megőrölt kukoricaszemeket forró vízben sűrű masszává főzték. Miutén kihűlt, megrágták és egy edénybe köpték – így a nyállal keveredve a keményítő cukorrá alakult. Az átszűrt, erjedésnek indult anyagot érett banánnal főzték össze, majd vízzel állították be a…
Eredetileg felső erjesztésű, német sörfajta, ám előfordul, hogy alsó erjesztésű élesztőt is használnak a készítésekor.
Jellegzetesen édes sör, malátás ízvilággal. Sötétbarna színű ital, kevés alkohollal, amelyet étkezés közben fogyasztottak elsősorban, eleinte leginkább Londonban. Később egész Angliában, majd világszerte elterjedt.
Erős sör, amelyet tavasszal, elsősorban böjt idején főztek a 16-18. században, Európában. A keresztény szabályok megengedték, hogy böjt idején sört fogyasszanak a hívek. Tartalams sört készítettek tehát, azzal könnyebb volt kihúzni a negyven napot.
Savanyú sör, amelyet a középkorban főztek, búzából, árpából, esetleg kölessel. A sörhöz készítéskor mézet, kancatejet vagy tejsavat adtak.
Alsó erjesztésű, német eredetű sör.
Tradicionális flamand sörtípus, amelyet gyakrabban egyszerűen witbiernek, vagy fehér sörnek nevezünk. Ezt a sörfajtát immár több mint 400 éve kezdték főzni a mai Belgium északi részén.
Világos, szalmasárga sör. Jellegzetes összetevője a kb. 50 százalék malátázatlan búza, és ugyanennyi világos árpamaláta, és a frissen darált koriander, valamint a citrushéj. Időnként pedig más fűszerek (pl. kamilla, kömény,…
Könnyed, német búzasör, amely különösen frissítő és savas a tejsavbaktérium okozta erjedés miatt.
Kiváló minőségű maláta, amelynek megjelenése nagyban meghatározta az orszták söripart.
