Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
Főleg a XIX. század italtörténetét dolgozza fel az Imagine Budapest „Budapesti szeszhatározó” című sétája, amely kéthetente kalauzolja el az érdeklődőket a Belváros szesztörténetébe. Pest régen sem működött sör nélkül, annyit mondhatunk.
A bortól a sörön át a pálinkáig, a likőrökig és a pezsgőig megannyi ital és íz kevereg a rossz hírű késdobálók, a puccos kávéházak és a hagymaszagú kisvendéglők történeteiben fővárosszerte. Az Imagine Budapest sétája mégis alig lép ki az egykori Pest egykori városfalán, amely nagyjából a mai Kiskörút mentén helyezkedett el, amikor a mostani bulinegyed még pusztulat külváros se volt.
A novemberi utolsó sétát Katona Csaba történész vezette, és aki járt már hasonló vezetett csavargáson az tudja, hogy nem csak szellemi táplálékot vesznek magukhoz a résztvevők, hanem bizony kóstolják is az emlegetett italokat.
A túra a Március 15. térről, a Belvárosi Plébániatemplom mellől indul, méghozzá azért, mert onnan egész jó kilátás nyílik a Gellérthegyre, ahol a filoxéravészig komoly bortermelés zajlott. Sőt a sashegyi vörösbor híre a Tokajiéval vetekedett.
Azt hinnénk, hogy a török megszállás alatt vallási okokból szünetelt a bortermelés, de a korabeli feljegyzések épp ennek az ellenkezőjéről szólnak. Szóval ment akkor is a szesz. A török kiűzése után pedig szintén, sőt, sorra nyíltak a sörfőzdék a felszabadult területeken. A Piarista utca és a Március 15. tér sarkán álló ház – amely egyébként a mai Pest legrégebbi háza – történetesen épp Proberger Jakabé volt, aki az első pesti serfőzőcéh főcéhmestere volt. A főzde a mai Városháza helyén működött, udvara pedig egészen a Veres Pálné utcáig tartott, szóval jókora itató volt. Proberger mesterúr pedig igen népszerű lehetett miatta, hiszen még városbírónak is választották.
A Váci utca és a Duna utca sarkán állva Katona Csaba felidézte, hogy egykor, még az Erzsébet-híd megépítése előtt is dunai átkelő volt a közelben, Budáról a bort hozták, Pest irányából pedig az Alföldről jövő árukat. Haltér néven emlegették akkoriban a helyet, hiszen ott működött a Halpiac. A híd épülésekor ezt felszámolták, aminek meglehetősen örültek a környékbeliek, hiszen egy halpiac ma sem épp illatos hely, százötven éve pedig különösen kemény szagot áraszthatott.
A tér egyik legismertebb vendéglátóhelye a Mátyás Pince, amely előszeretettel játszik rá arra a legendára, hogy van némi köze Mátyás királyhoz, a valóság ezzel szemben az, hogy a nevét egy Baldauf Mátyás nevű fickóról kapta, aki a Dreher családtól kibérelte az üzlethelyiséget, hogy abban vendéglőt nyisson. 1904-ben a nyitás napján elég konkrét buli lehetett, hiszen 900 liter sör fogyott…
A XIX. század közepéig nagyjából tízszer annyi bort ittak Magyarországon, mint sört, amely csak lassan kezdett fölzárkózni. Egy biztos: minden ital biztonságosabb volt, mint a víz, amely könnyen lehetett fertőzött, vagy akár mérgezett a közkutakban. Nem véletlen, hogy a Ferenciek terén az egyház állított folyókutat, amelyből már biztonsággal lehetett inni.
És ha már egyház, a túrán elkanyarodtunk a Pannonhalmi Apátság boltjába egy mini borkóstolóra, hogy aztán a Papnövelde és a Károlyi utca sarkán megemlékezzünk arról a rum, likőr és konyak kereskedésről, amelyet a Dietrich és Gottschlig Rt. működtetett. A tulajdonos családok óriási pénzeket kerestek az általuk forgalmazott szeszekkel – mondhatjuk tehát, hogy a sör és a bor mellett a rum és a likőrök, valamint a többi párlat is népszerű volt a korabeli Budapesten, és ők árultak először palackozott sört is a fővárosban.
A Múzeum körúton látható régi városfal maradványnál a túravezető újra felidézte a török kiűzése utáni időket, amikor a város terjeszkedni kezdett, és az akkor peremvidéknek számító, ma már jócskán belvárosi területen nyilvánosházak, kocsmák és rossz hírű szórakozóhelyek nyíltak. A Zrínyiből úgy léceltek le fizetés nélkül néha a vendégek, ahogy Zrínyiék kitörtek Szigetvárról, a Két Pisztolyba pedig állítólag tényleg nem volt ajánlatos két pisztoly nélkül menni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A séta ez után a Puskin utca felé kanyarodik el, hogy a Törley család téli rezidenciájának megnézése után a már említett Proberger-féle óriási kerthelyiség emlékeit is láthassa minden látogató, utána pedig a Legfelsőbb Beeróságra fut be, ahol az aktuális kínálattól függően – kis magyar kisüzemi sörtörténet után – néhány kúl kisüzemi sörrel öblíthető le a sok érdekesség.
A legközelebbi Budapesti Szeszhatározó sétákról itt lehet tájékozódni, sőt jelentkezni is!
